Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Előszó

IX

ténység és atheismus a két szélsőség, melly közt közepet a következetesen haladó józan ész, ha csak önmagával ellenkezni nem akar , a meg nem romlott szív, ha a csalódások legiszonyatosbikának martalékul önkényt esni nem rémül, — hasztalan keres.

A chrisúanismus pedig mint isteni religio eredeti épségében és tökélyében egymással ellenkező hitfelek sajátja nem lehet; minthogy azonban mégis több párt vallja magáénak annak birtokát s erre oklevelet a szentirásban keres: szükség hogy az isteni szerző a tanimányának megőrzésével megbizott testület olly szembeszökő ismérvvel tüntette legyen ki;miszerint arra a tiszta szándék és salaktalan igazságszeretet azonnal reáismerhessen. Illy ismérv és bélyeg az apostoloktól rendelt és azóta szakadatlan utód-, sorban egymást követő az egész világon elterjedt s mégis egyesült tanító-kar, melly a szenthagyományt teljes épségében tartja fon s terjeszti el; — s ki ezen Tertullianus által a korabeli Krisztus egyházáról elvont ismérvet a jelen cath. egyházra alkalmazza — annak benne az igaz egyházra ismerni nem leend nehéz.

Hogy az isteni tanok az emberi gyarlóság kezeiben minden sérelemtől és félreértéstől mentek, és eredeti — mert csak igy iidvőzitő — tisztaságokban maradhassanak: isteni segély nélkül annál megfogha/