Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' jesuiták Magyarországban
319 végre visszanyojüuja gyenge ellenét, s medrébe el fogja önteni árjait.“ „Tekintsünk vissza a’ múltba, ’s ha az igazságot nem látjuk is győzve még, ha tanítóinak nem volt is még más apotheosisa, mint méregpohár és keresztfa, nem látjuk-e mindig az elnyomatás alatt is elülhetetlenül tovább terjedni az igazságot ? nem látunk-e minden korban, minden népnél egyeseket, kik mint az emberi nemnek Istenrendelte tárnoki keblükben hordozzák a’ kincset, melly egykor az egészt boldogítani fogja? ’s ha bizonyos eszmék minden üldözésnek ellenére tovább léteznek, ha az emberi nem által minden institutiónknak alapjául fogadtatnak, —mi nem hazudna legalább moralis ’s emberszerető elveket?—valljon le kell, le lehet-e mondani reményeinkről?“ „Egy idő óta szembetűnő léptekkel halad a’ moralitás az emberek között ; az erény ’s vallásosság nem gúnyolta- tik többé, az erkölcstelenség elveszté legalább szemtelenségét , maga a’ gonosztévő emberibb lett.“ *) Lejártak már az idők, mikor az álvílágosodás’ zászlaja nagy kevélyen lobogtathatta fekete szárnyait Europa’ téréin ; Lejártak már az idők,- mikor a’ pokol’ dühe bátran dolgozhaték a’ religio’ szétrombolásain, és bátran giinyo- Iódliaték mindenen, mi szent ', mi isteni ; Lejártak az idők, mikora’ népek mohón rohantak a’ czifra phrasisok szirencsengései után; — láták iszonyodva láták magokat lealjasítva, láták természetük’ méltóságát összetiporva, megsemmisítve, — és melleikben átok mennydörögött utánok! És eljő az idő, — mert haszontalan iigyekezet az embernemzet’ kifejlődésének, haladásának gátot vetni— eljő az idő, mikor a’ nemzetek és népek érezve érzendik, hogy az anyagot csak a’ szellem, a’ földit a’ mennyei, az ideig- lenit csak az örökkévaló képes helyesen kormányozva sza*j Budapesti Szemle 1840. Első Köt. Szegénység Irlandban. B. Eötvös József 1. 154—155.
