Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' jesuiták Magyarországban
320 badítani, és, megszüntetve a’ kor’ kunéit és gyötrelmeit, boldogítani. Eljő az idő, mikor a’ nemzetek és népek újra nieghó- dolandnak a’ religiónak, ennek szent ihletét átszivárogtatni közéletük’ lélegzetébe, mindenütt éleszteni, és fölemelkedett lélekkel gyakorolni fogják ; mert minden mi magas, mi fönséges van az emberben, titkos rokonsággal az Istennel érintkezik, és a’ méltóság’ érzetéből szilárdságra kap fölvergődni magasabb méltóságra, és általümleni a’ méltóság’ végtelen tengerébe, az Istenbe.— Eljő az idő, „mikor a’ katholikusok és protestánsok egykor nagy tömegekben találkozni fognak szemközt kezet nyújtva egymásnak ; — akkor mind a’ két fél bűne’ érzetében föl fog kiáltani : Mindnyájan hibáztunk, csak az anya- szentegyház az, melly hibázni nem tud; mi mindnyájan vetkeztünk , csak ö tiszta es szeplőtelen a’ földön.“ ') * * * „Ha végig tekintünk mindazokon, mik Jézus óta történtének, lehetetlen kételkednünk a’ nemzetek’ közel meg- térendésén. A’ katholicismus uralkodandik mindenütt, valahol emberek laknak.“ „Egy végharcz kezdődik Europa kebelében. Valljon visszajönnek-e majd a’ népek az anyaszentegyház’ ölébe, vagy lezuhannak az atheismusba vagy pantheismusba? Ha az Isten’ irgalmassága úgy rendelkezők rólok, Europa megint visszaálland régi alapjaira ; ha igazságának nem Ion még elégtétele, Europa elpusztuland. De az anyaszentegyház, melly soha el nem vész , új népeket látand összegyü- löngni ölébe, miszerint vesztesége helyreállítassék. A’világosság más helyekre menend át. Jaj ! mond Bossuet, százszoros jaj annak, ki elveszti a’ hitet. De a’ világosság folyton hat, és a’ nap bevégzi ösvényét.“ „Midőn a’ Protestantismus Europa’ egy részét elsza') Möhler. Symbolik. S. 358.
