Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Estélyi imádság

Mi jót ’s roszat cselekvém Elvitte szárnyain;

Mint hív tanúkat a’ vég ítélet’ napjain.

Hol egy bűn súlyosabb az Igazság’ mérlegén,

Mint százezer leélt év A’ forgó földtekén.

Ha szíim’ mélyére nézek ’S redőit kémlelem;

Oh! mennyi ok pirulnom Előtted, Istenem !

Parancsid tüz-szoborkint Fénylettek utamon,

Mellyek, követve, üdvöt Adandnak egykoron.

És én, szemem’ behunyva Ez égi fény elöl,

A’ bűn’ utát kerestem,

Melly lelket, üdvöt öl.

’S bután eltékozolva Kegyednek kincseit, Leforraláin csirában A’ szív’ erényeit.

’S földult szivem’ hazája Olly puszta és sötét,

Mint e’ nap’ éje, melly most Kitárta szőnyegét. —

Hallgasd meg hő imámat, Tekintsd forró könyem’, Mellyet szememből áraszt A’ bánat ’s türelem.