Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Mózes

Ez egyszer még ne büntess, Adj még csak egy napot, Hogy hűn szeressen e’ szív, Melly téged’ elhagyott.

’S a’ szívnek hő szerelme Az éjt eltünteti,

’S hele a’ szent erénynek Virágit ülteti.

Méze s.

Fölleg borítja, villám égeti Az ég’ holtjának vérszinü ivét, Földrengető dörgések hirdetik A’ büszke nép’ hatalmas Istenét.

Felhő-palástban áll nagy Sínain A’ szent követ, kit Úr tamaszta fel ; Halotti csöndben váija szózatát Az Isten által fölkent Israel.

És szól a’ látnok fölleg-trónuson, — ’S a’ szó erős, a’ szó mindenható — így szólhat a’ rettentő végnapon Felhők’ ölén az Ítélő biró:

„Kit tenger, ég, föld, minden istenít, Imádjad, áldjad a’ nagy Jehovát, Hirdesse a’ föld, hirdessék egek: Hogy Israel csak egy Istent imád

„Mit emberkéz farag, mi 'por leszen, Utáld a’ bálvány’ néma istenét: Bálványimádó népre Jehova Lesnjtja bosszúálló mennykövét.“