Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' fénytorony
Az ár’ tolongó halmain untalan Inogni látlak, föl-fölemelgeni ’S ismét lezúgni, árva! — hát nincs Fénytelen útaidon vezéred? — Hát vésznek indulsz? vésznek! az ártömeg’ Mélyéhe búsan szállasz alá, shod’ Itten lelendő, és hazádnak Partja’ virányait el nem érve? ! — Hah — vesd le gyászos fátyolodat, vidulj ; lm mozdulatlan íme vigasztva áll A’ pharos a’ tenger’ zajongó . Halmainak közepette áll ott! Ott áll szilárdan, ott ragyog a’ tavasz’ Bájreggelének angyalaként ragyog, — És lön derület, — és az éjnek Szárnyai fénye előtt lehullnak. — ’S a’ kételyeknek gyászos alakjait ’S a’ tévelyeknek szende sugárival Már szerte űzte millióit ! — Ő leszen útaidon vezéred ! —
/
