Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Sorsunk - Reggeli imádság

Sorsunk.

Az egész természet Élettelen,

Tél-álinat aluszik Minden elem;

A’ tavasz’ virányi Elenyésztek,

Szelíd örömei El, eltűntek.

Sivatag és kopár Körül minden Fagy, ’s halál terül el A’ nagy téren :

Ez a’ te sorsod is Hiú einher, Ilalál-fagylalta sztitl Ha majd nem ver.

Arczodnak rózsái Elvirulnak,

Élted, boldogságod Elhervadnak,

Rideg magánylakod Szűk, szótalan,

Melly majd nyughelyét ad Amott alan.---------Múlt a’ tél, fölvirúl A’ természet,

Csak a’ külsőn tomholt Bús enyészet;

Az elemek újra Fölébrednek,

Mert a’ benső erők El nem vesznek.

Halandó ! neked is Csak alakod’

Zúzza szét a’ halál Csak sárlakod’.

Szellemed tova száll Föl az égre,

Hol szép korány hasad Egy jobb létre.

Kcggell imádság'.

Isten! kegyed virasztott Mély álmaira felelt;

Uj élet’ hajnalára Nyilád föl a’ szemet-