Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az isteni szolgálatbeli nyelv (szinte az után)
177 évtizedekben sok mindenféle követtetett el, miáltal minden becsületes ember szive’ mélyében megsebezteték, ’s mostanában is olly szellem uralkodik néhány tartományokban a' clerus között, mellyet épen nem lebet egyházinak nevezni) azok iránt, kik az egyházi intézvényeket változtatni szándékoznak. Gyakran a’jó lelkű pásztorok is gyanúsan szemléltetnek a’ világiaktól, ha csak a’ feledékenységbe ment rendelményeket akarják is községeiknél új életre hozni. Nem volna-e jelenleg reformálni annyi, mint tűzre olajt önteni? nem tarthatni-e attól, hogy azok, kik a’ religio palástja alatt ideiglení czélokat űznek, a’ sokaságot hatalmokba kerítvén, az egyházi meghasonlásnak szomorú jeleneteit hozzák létre? Ide járul még az élő nyelv’változékonysága is. A’ mi ma minden miveit fülnek tetszik, az század múlva elavult, ’s két három század után még a’ műveletlennek is hanem érthetetlen, legalább imitt amott botrányos leend. Mi maradna más hátra az anyaszentegyház- nak, tekintse bár a’ szavak’ göiubölyiiségét mellékesnek, mint az: bogy a’ szolgálatbeli formulákat időről időre újra átnézze, a’mi mindenkor igen nagy nehézséggel jár ? Végre ki nem ismeri korunk’ szellemét ? Az egész polgári életet el-elrendezések utáni kapkodás bélyegzi, melly által mindent legjobban igyekeznek elintézni ; azonban ép’ e’ szüntelen módosítás meg eltörlés tettleg tanúsítja, hogy korántsem juthattak még el azon intézvényekhez, mellyek a’ köztársaság’ jólétét valódilag ’s biztosan előmozdítják. Milly rósz volna, ha egy föladat’ megfejtése, mellyre magok az anyaszentegyház igaz világai is elégtelennek hitték magokat, olly korra bízatnék, mellynek legfőbb tudománya nem egyéb mindenen zsarnokinódra uralkodó journalistiká- nál! Nem lenne-e legnagyobb veszély, ha a’ mostani írók sajátlagos fölülegessége az isteni szolgálat németesítését (magyarítását) hatalmába kerítené, azt a’ folytonos változás veszélyteljes örvényébe ragadná, szóval minden éltető erejétől megfosztaná? Éhez járul tovább, hogy meg nem mutatható, kell-e az isteni tisztelet’ szolgájának, ha használni akar, (a’ hi- Munk. IX. köt. 12
