Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az isteni szolgálatbeli nyelv (szinte az után)
178 vek használhatnak magány áhitalosságokhan akár minő nyelvet) minden szavat a’ szertartási cselekvényeken jelenlévő híveknek anyanyelvén előadni?*) Jól megkülönböztessük ! először a’ szó, következőleg a’ nyelv is, mellyen beszélünk, sok szertartási cselekvény#) ,,Nehezen van valaki, ki ezen hasznot elfogulatlanul állítni, annál keve'sbbé valósággal bebizonyítni tudná. Mert azon helyeken is, bol a’német szertartás Iegáltalányosabban behozatott ’s legal lam] óbban gyakero Itat ott, úgy el valónak merülve korunk romlottságának örvényében , mint ott, hol a’ régi szertartás (latin) tartatott meg, a’ hitetlenségnek, vagy legalább a’ religio iránti hidegségnek, az önhaszonlesésnek, korunkbeli minden fölsőbb tekintélynek ellenszcgülési szelleme nem ke- vésbbé harapódzott elnálok, mint akár melly helyütt, hol a’ latin szertartás szakadatlanul megmaradt. Ha az úgy nevezett műveltebb osztályúakat tekintjük — kiknek kedvűkért történt leginkább a’ változás, mivel ezáltal hitték, hogy azoknál a’ religio nagyobb befolyást fog nyerni, sajnosán tapasz táljuk, hogy azok nem csak nem nagyobb, hanem hasonlítva az előbbi korhoz jóval is kisebb részvéttel viseltetnek a’ religio iránt, sőt gyakran annak külső szokásait és alakjait nyilván megvetik. Ha magát a’ nyelvnek újítását az isteni szolgálatban nem okozhatjuk is egészen, mindazáltal megkell vallanunk, hogy az, főleg behozatalát tekintve, épen nem volt képes az általános romlottság terjedelmét gátolni.“ (Schwing- hainib über Kirchensprache und Landessprache in der Liturgie.) Milly sikeretlen volt ezen eszköz a’ reformatio idején, erről egy fontos bizonyítványt nyújt tudós Hosius püspök. ,,A‘ tapasztalás tanított, úgy mond, mit használt, hogy az isteni tisztelet olly számos helyeken hű lefordítás után anya nyelven tartatott. Távol van attól, hogy az a’ valódi ájtatos- ságot előmozdította volna, sőt inkább úgy látszik, hogy csökkentette.“ Tapasztalta tovább, „hogy azoknál, kik nagyobb igénylettel, mint joggal újitgattak, semmi őszhangzás sem, hanem inkább valahány város , annyiféle szertartási különbség volt található, adná Isten, hogy az illy heves igényietekre ne alkalmazhatnék joggal azt, mit Krisztus mondott: nem tudjátok, mit kértek.“ (Stanislaus Hosius Episc. Varmi- ens. in Dialogo: De eo, num — divina officia vulgari lingua peragi fas sit. Ezen tudós főpap, ki ugyanazon munkájában
