Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

A' keresztény morál (Delauro-Dubez után)

93 a* társodalom’ legbizonyosabb biztosítékai, mert vannak rósz példák, mond Montesquieu, mellyek veszélyesebbek a' véteknél, ’s több állodalmuk veszlek el a’ ja erkölcsök' meg­bomlása , mini a' törvények' megszegése által. Az erkölcsök’ fesletségének két főfő forrása : a’ nagy- ravágyás, a’ kevélység’ lánya, ’s a’fukarság, lánya az en­gedetlenségnek. — Minő vétkekkel undokitotta e’ földet a’ nagyravágyás! Fondorlatok, pártoskodások, ellenségeskedések, indulatos czivódások, kegyetlen boszúállások, vérengző harczok, családok’ megbukása, ’s tartományok’ elpusztulása, mind­ezek az ö káros következményei. És mindennemű nyomor­ral elöntvén az emberiséget, képes vala csudáitatni véle dühöngéseit, ’s imádtatta magát véráldozatai által. Ezen szenvedély elfojtásának egyetlen valódi eszköze, mellyet Krisztus Jézusnak kell köszönnünk, ez egyedül az aláza­tosság, ezen eljötté előtt isméretlen erény, mellyel a’ föl­det gazdagítá, az alázatosság, melly akadályoztatja a’ ke­vélység’ növekedését, elfojtván azt első csirájában. Ezen erény képes egyedül a’ társaság’ minden rangjait egymás­hoz fűzni, ’s betölteni a’ hézagokat, mellyek közöttök tá­tongnak. Ez egyedül képes buzdítani az embert olly nehéz áldozatokra, mellyekre a’ szegénység nem leendene elég­séges, ez által a’ szeretet átkarolja ’s nemesíti a’ legaljasb functiókat is, mellyek a’ szenvedő emberiség’ enyhítésére szükségesek. — De midőn az evangélium ajánlja az alázatosságot, nem tilalmazza az embernek a’ nyilvános tiszteltetést, olly életet parancsolván, melly által az emberek épüljenek; egyedíil az alázatosság vet gátot az elbizottságnak, ismér­ni ’s áldani tanítván Isten karát, mellyből minden jók átá- rongnak az emberiségre, ’s mellyhez szükség visszatérni­ük , mint kútfejökhöz. Az alázatosság tökély ’s nem túlzá­sa’ a’ szerénységnek ; emez ellentkezik a’ kevélységgel, amaz a’ gőgösséget igyekszik legyőzni, ’s magát az ön- szeretetet is. Az ember szerény, midőn elismeri az igazsá­got, miszerint igénylései által a’ társaságot meg nem za­

Next

/
Thumbnails
Contents