Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' keresztény morál (Delauro-Dubez után)
94 varja, elismeri a’ haszont önmagára nézve, hogy másokéit meg ne támadja ; az alázatos keresztény hiszi, hogy minden, a’ mi jót bír, Isten’ adománya, ’s ezen mély érzet kizárja az önszeretet’ minden gerjedelmeit a’ nélkül, hogy vagy az igazságnak, vagy nagylelkűségnek ártalmára lenne. Valóban az alázatosság nem kívánja, hogy a’bölcs magát tudatlannak, a’ derék magát alávalónak higye, egyedül arra kötelez, hogy az tudománya, ez jelessége miatt hódoljanak meg annak, kitől mindezeket nyerték. Más részről az alázatosság nem csiiggeszti el a’ szivet ; hanem az Istenben helyezteti minden bizodalmát, ’s erőt ihlet beléje megírni nevében mind akkor, midőn kötelességének teljesítése forog főn. Még a’ gőgösség fölemelkedendése végett kénytelen húnyaszkodni, kudarczokat szenvedni, aljassága’ titkolása végett, kénytelen burkolózni, nem merészelvén saját mivoltában mutatkozni: az alázatosság, megalázván a’ szivet Isten előtt, ezt oily gyakorta fölemeli az emberi dolgok fölébe. Tekintsétek a’ kereszténység’bajnokait, a’ legmélyebb alázatosság mellett a’ bátorságnak melly neme hiányzott nekik? A’ fösvénység, ’s kincsvágy szintolly világosan kár- hoztatvák a’ keresztény morál szerint, mint a’ kevélység ’s nagyravágyás. A’ gazdag emberről, ki hőkével akar nyugodni kincsei fölött, ekkép szól: „bolond, az éjjel számot kivannak tőled telkedről, és «’ miket szereztél, kié lesznek ?... A’ könyörtelen gazdag, egy csöpp enyhítő vízért fog esdekleni, ’s a' szegény Lázárnak közbenjárásáért könyörögni, ki ally szerencsés most a' más életben, milly elhagyatott volt e’ földön ’s egy csöpp víz is megtagadtatik tőle.... A’ mi szükölködőuek nyújt at ik, az Istennek adatik, «’ ki azt igéré, hogy bőven ’s mérték fölött vissza adandja.-------— Szerencsésebb az, ki ád, mint az ki vesz.-------Az alamizsna barát gyanánt halála elölt bevezeti öt az örökös hajlékba.------Szerencsétlenek, kiknek pénz a’ bálványok. — — A’ bövelkedés nem üdvözíti az ö leiköket.---------Hogy pedig jobban elejét lehessen venni a’ fösvénységnek, ’s a’ kincsvágynak, Urunk tilalmaz minden ren-