Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Sz. Leo Pápa' Levele a' Chalcedoni Zsinathoz
hivatalok szolgálnak Éhezni, szomjuhozní, ellankadni, ’s aludni nyilván emberi : de öt ezer embert öt kenyérrel jótartani, és a’Samaritánusnó'nek élővizet, mellynek ivása az ivó’ utóbbi szóraját eloltja, nyújtani: a’tenger’ hátán nem sülyedező lábakkal járni, ’s megdorgálván a’ a’ szélvészt, a’ hullámok’ daganatjait lecsillapítani, kétség kivul isteni. Tehát, valamint (hogy sokat elmellőzzek) nem ugyan azon természethez tartozik a’ megholt barátot szánakodó indulatból siratni, ’s ugyanazt, elmozdítván a’ negyednapi sir’ hantjait, egy szó hatalmával az életbe visz- sza idézni; vagy a’ fán függni, ’s a’ világosságot éjre változtatván, minden elemeket megrendítni; vagy szegekkel átszárva lenni, ’s a hívő latornak a’ paradicsom’ ajtaját föltárni: úgy, nem ugyan azon természeté mondani: „Én, és az atya egy vagyunk“. Mert bátor a’ mi Urunk Jézus Krisztusban Isten, és ember egy szemelj', még is más az, minél fogva mindkettőben közös a’ méltatlanság, más, minél fogva közös a’ dicsőség. Mert tőlünk kisebb emberisége az atyánál : az atyától egyenlő istensége az atyával. V. Ezenmind a’két természetben értendő személy-egység miatt, mind az ember’ fiának mennyekből lejötte ol- vastatik, mivel az Isten’ a’ szűztől, kitől született, testet vön: mind ismét az Isten’ fiának keresztfára való feszítése, ’s eltemetése mondatik, minthogy ezeket nem istenségénél fogva, mellyre nézve egyszülött, az atyával örökkévaló, vele egyállatú , hanem az emberi természet’ gyengeségénél fogva szenvedte. Azért az Istennek fölfeszített, 's eltemetett egyszülött fiát a’ hitvallásban mindnyájan valljuk , az Apostol’ azon mondása szerint : „Mert ha megismerték volna, soha a’ dicsőségnek urát meg nem feszítették volna“. Midőn pedig urunk, ’s Megváltónk tanít- ványit kérdései által a’ hitben oktatná, mondá : „Kinek mondják lenni az emberek az ember fiát?“ ’S midőn azok a’ mások’ különféle véleményeit előhozták volna, mondá: