Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
317 Ah nimium faciles', qui tristia crimina coedis Fluminea tolli posse putatis aqua a) Hogy ezen ’s más hasonló szertartások által nem lehet megbékéltetni az Istent, ’s bűn bocsánatot nyerni, maguk a’ józanabbul gondolkodó ó világ’ bölcsei is áltál-látták, kik közül Cicero igen szépen mondja: Animi labes nec diuturnitate vanescere, nec ullis amnibus elui potest, b) Ezért ezeknek bővebb czáfolásába nem ereszkedünk, elég lesz röviden megemlítni, hogy a’ philosophusok, kiadván ezen képtelen szertartásokon egy más nemesebb ’s emberhez illőbb engesztelés módat gondolták-ki — t. i, a’ megjobbulást vagy is az előbbi rossz élet’ jóra való változtatását. Kérdés támad itt, valljon bizonyos lehet e’ az ember arról, hogy azon esetben, ha megjobbúl, vissza fogjae nyerni az elvesztett Isten’ kegyét, ’s elköveett vétkei megfognak e’ bocsátatni ? mire nézve megjegyezzük, hogy, ámbár az ember a’ tökéletes megjobb ulás uLán megszűnt is vétkezni, következésképen az Istent sérteni ’s magát büntetésre méltóvá tenni, — előbbeni vétkeit ’s sérelmeit azonban ez által még sem törlötte-el. Mert a’ mi jót cselekszik az ember, az annyira köteleségében van, hogy, ha azt nem fogja tenni, újravétkezend, újra új büntetésekre teszi magát méltóvá. Az erkölcsi törvény szigorú és kérlelhetetlen. Annak széke előtt nem lehet a’ következő jó tett által az előbbi roszat megsemmisíteni. A’ ki valaha adósságot szedett föl, az által, hogy ő egyszer megszűnt tenni adósságokat, még az előbbenieket le nem fizette- Úgy van a’ bűn bocsánat’ dolgában is. — A’ rósz tettek, ha megszűntünk is vétkezni, ’s elkezdtünk jót cselekedni — még is mindég megmaradnak lelkiismeretünkön, mint az adósságok a’ tartozó’ nyakán; ’s a’ mi leginkább csodálatos a’ természetben az ember a) Fastorum L. 2. b) L. 2. de Legibus, c. 10.
