Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

A' természeti religio' fogyatkozásai

318

sokat elfelejt, a’ mit valaha olvasott, tanult, látott, hallott úgy, hogy soha eszébe sem jutnak, a’ mi roszat cselekedett pedig azt soha sem felejtheti-el. Hozzá járul ezekhez, hogy azon esetre, ha megengedjük, hogy a’ megjob- bulás által el lehet tökéletesen törülni a’ már egyszer elkövetett vétket, következnék, hogy egy ideig szabadon lehet vétkezni, csak azután jobbítsa-meg magát az ember, — ’s el ne hagyj uk még azon, a’ köztapasztaláson alapult, észrevételt sem, hogy tökéletese megjobulást várni az embertől majd nem lehetetlenség. Az ész tehát nem tud módot elő állítani, mellynél fogva az ember képes lenne a’ megbántott mennyei atyát kibékíteni, ’s magát a’ vétek által megérdemlett büntetéstől megszabadítni. — Az egész emberiségre nézve pedig mi lehet ezen körülménynél szomorítóbb, mi szorongattatóbb’? —Vagy halhatatlan a’ lélek vagy pedig halandó. Ha halandó, az ember az Isten’ legnyomorultabb teremtése, erkölcse, boldogsága csak phant.omi szörnyetegek. Ha pedig halhatatlan , mivel nincs senki, a’ ki nem vétkezett volna, nem lévén módja vagy tehetsége, melly által kiengesztelhesse a’ megbántott Istent — — mindég remegnie kell azon büntetés’ gondolatára, melly őt, ha nem is ezen a’ világon, a’ másikon bizonyosan utolérni fogja. Ekként lesz, hogy egy a’ természti religioban élő ember’ sorsa nem egyébb a’ nyomorúságok’ egymást fölváltó szünetnélküli folya- matjánál, melly szerint ő egyik boldogtalanságából a’ másikba esik, még ki nem ragadja a’ halál, melly annak örökös megtetézése.