Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
304 Mi- „Ha elenyésznek?“ A. „ Hogy nem nyomorultak, mivel nem is léteznek« M. „Miként mondhatod tehát a’ halált rosztiak, melly vagy boldogít, ha fonmarad a’ lélek, vagy fölment a' nyomorúságoktól, ha az elenyészik? A. „Mutasd meg tehát, ha csak bajos nem lesz és ha lehetséges hogy a’ lélek fonmarad a’ halál után; azután, ha ezt kevésbé érhed/iéd-el, mert felette nehéz, megfogod mutatni, hogy a’ halál semmi roszat sem foglal magában.“ Mire a’ lélek halhatatlanságát igyekszik megmutatni, ’s miután e’ végre több igen fontos védokokat előhozott volna ci) bevégzé az első részt, mondván V) hova (az égbe) ha eljutunk, csalt akkor fogunk valóban élni, mert ezen élet halál, mellyet eléggé tudnék megsiratni, ha tetszenék .... Eljő azon idő, és pedig sebesen, mert repül az élet, távol pedig attól, hogy a’ halál rósz legyen, a’ mint te régtől fogva vélekedtél, sőt tartanom kell, hogy ezenkívül, nem mondom más baja, de inkább más java ne legyen az embernek, mert bizonnyára vagy mi magunk leszünk istenekké, vagy legalább az istenekkel leendünk.“ A. „Mit használ, találkoznak , a’ kik ezt jóvá nem hagyják.“ jtf. „En még is ezen beszélgetésből soha el nem bo- csájtlak, még egyetlen egy okod leszen, melly szerint neked a’ halál rosznak tetszhetnék.“ A. „Mikép történhetnék az, midőn ezek már isme- retségembe jutottak?“ M, „Mikép történhetnék? kérded—csoportosan jő- nek ellenmondani nem csak az Epikureusok kiket ugyan én meg nem vetek, de nem tudom, miként van, hogy mindegyik a’ legtudósabbak közül semmiben sem tekinajlbid a C. 13, — 31. b) Ibid C. 51. 32.
