Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

A' természeti religio' fogyatkozásai

m

nak, az ész’ elveivel megegyezőnek, erkölcsi létünkre nézve leg szükségesebbnek találták, ámbár annak va* lódiságát mindenféle, néha igen fontos; okokkal bebízo- nyítni igyekeztek is: utoljára még is mindenkor meg-* vallották, hogy e’ tárgyban valami bizonyosat határoz* ni lehetetlen. Sötét t. i. a’ jövő élet’folyója, annak part* jai megöl még eddig egy utas se tért vissza. Ki foghat* ja meg tehát, hogy azon ember, ki itt olíy herVadé- kony, mint a’ kerti virág *3 múlandó, mint a’ széllé* ínek’ lehellete, még is az örökkévalóságnak örököse le* gyen ? — Reményiem bírák ! így szól Cicerónál az elí* télt Socrates a) — hogy halálra való küldetésem csak javamat mozdítandja* elő. Merta’ kettő közül egyiknek Szükségkép meg kell történni, vagy a’ halál általában minden érzést torüljön-el, vagy hogy e’ földi lakból más valamelly helyre tegyen által. 'S azért!, ha eloltatik az érzés, ’s a’ halál azon álomhoz hasonló, melly néha aZ álmodozás’ képei nélkül is a’ legkedvesebb nyugalommal elborít: jó istenek ! mi nyereség meghalni ? a’ vagy hány ollyan napot számlálhatni életünkben, mellyet az illyen éjszakának elébe lehessen tenni ; mellyhez, ha mindenkor hasonló leend a’ bekövetkező szünéthélküli jövendő» ség, ki nálamnál boldogabb? — Ha pedig csakugyan igaz, a’ mit mondanak, hogy a’ halál általmenetel azon tájakra, roellyeket az e’ világból elköltözöttek lakják, az már sokkal nagyobb boldogság, midőn te azoktól, kik a’ bírák közé számláltatni akarnak, általmehetsz azokhoz, kik igazán megérdemlék e’ nevezetet, ,,’s végtére hozzá teszi“ Itt az idő, úgymond, az elmenetelre, én ugyan, hogy meg haljak: ti pedig, hogy éljetek- Mellyikünknek lesz jobb sorsa egyedül az Istenek tudhatják, az emberek közül legalább , úgy vélem,senkisem tudhatja.“ Némellyeknél ezen szavak után még ezt olvashatni „Vagy a’ halhatatlan Isa) Tuse. Quaest. L. 1. Cap. 41. Idem V. apud Plat, iü ápol.