Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Ugyan annak Nepotiánhoz irt Levele a' papok' életéről

9

nyújtsam : a’ test’ minden működése fogy annak megtörésével. Azt sem mondom, mintha ifjakban, vagy ezeknél korosabbakban, azokban tudniillik, kik munkássággal, legbuzgóbb iparral, nem külömben istenes élettel, ’s Úr Jesushoz mondott gyakor imádságokkal tudományt szerezének, bölcseség nem léteznék, melly a’ vénékben többnyire hervad idővel; hanem hogy az ifjúság a’ sokféle testi indulatok’ rohanásaival küzd, ’s a’ vétkek’ ingerei, és a’ test’ csiklándozása köztt, mint a’ tűz a’ nélkül, hogy csillámlása kifejtődhetnék, nyers fákban meg- fojtódik. Elleniben a'' vénség, hasonlóan azoknál, kik fiatalságukat becsületes tudományokban képezték, éjjel nappal az Úr’ törvényében elmélkedtek, koronként tu- dósabb, gyakorlat által pallérozottabb, időhaladtával böl- csebb lesz, ’s aratja legédesb’ gyümölcseit régi fáradozásainak; ez okból Göröghon’ ama bölcs férfiúja is Te- misztokles, midőn száz hét esztendő’ leforgása után ha- lálát előre érezné, iolkiáltott mondják: Fáj! hogy épen akkor költözöm ez életből, mikor okúlni kezdettem. Plátó nyolczvan egyedik évében írván, megholt ; és Isocrates kilencz évet töltött-el tanítói, ’s Írói munkásságban. Hallgatva meilőzöm-el a’ többi bölcseket, Pythagorást, Democritust, Xenocratest, Zénót, Cleanthest, kik vén- ségökben virágoznak a’ bölcseség’ tudományiban. Költőkre térek: Homer, Hesiod, Simonides, Stesichorra, kik agg korukban, nem tudom valami hattyúi, ’s a’ szokot- tinál édesb dalt zengedezének a’ halál’ közellétében. So- focles fólöttebbi öregsége, ’s házi gazdaság’ pazarlása miatt fiától vádoltatván, nem rég ez előtt általa írt Oedipus’ meséjét a’ bírák előtt elszavalá, ’s megtörött korában, olly remekpéldáját adá bölcseségénck, hogy a’ törvényszékek’ szigorúságát játékszini bájjá varázsolná. Nem csoda : ime ! Róma’ legékesb’ szónoka is Cato Censor már vénségére görög tudományokat tanúlni sem nem szégyenlett, sem el nem csüggedett. Valóban Homer mondja: hogy méznél édesb’ beszéd folyt az agg ’s csak nem meg-