Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az igéret' nagy apja

216

mind a’ folglyokat, mind a’ ragadmányt visszahozza magával.

§. 4. Melkisz edek áldozatot nyújt.

Szép vala a’ győzedelem, de szebbé Ion, és dicső- ségesbbé a’ következőkben kifejlett körülmények miatt. Midőn a’ viadalból diadalmasan térne vissza, a’ harcz’ bajnoka, Ábrám : Sálem’ határaiban elébe megyen Melkisze- dek, Sálemi király, és a’ fölséges Istennek papja. Az akkori társaságok’ alkotmányja szerint, az isteni tisztelet’ végbevitelére ügyelő férfiak nem voltok tulajdon osztályokba a’ többi néptől elldilönözve, — ha ismét itt is kivesszük Egyptomot, melly lakosainak, az ismeretes négy kasztokra (Papok —- katonák, — mesteremberek- pásztorok) való elosztása, a’legmesszibb régiségben enyé- szik-el. — Akkor hát a’ háznép’ legöregebbike volt az, ki gyermekei,’s unokái között az Istennek félelmét föntar- tá, — népének mind fejedelme, mind papja lévén; — sőt ki nem tudja, hogy későbben is a’ római pogány császárok viselték a’ fő-papi (pontifex) nagy nevet, mellyet a’ keresztény Constantínnak szerénysége vonakodott elfogadni , mint a’ keresztény Anuyaszentegyház’ fejéhez a’ római püspökhöz legméltóbbat? így történék az is, hogy Melkiszedek Sálem’ királya, egyszersmind papja volna a’ Mindenhatónak. Ez a’ tiszteletre méltó férfiú, kit már a’ korabeliek az igazságért, mellyet szeretett, ’s melly egyébiránt is a’ fejedelmek’ koronájában legelső, és legdrágább fény — Melkiszed elmek nevezett — elébe méné Ábrámnak, a’ nyert győzedelmen örvendezését jelentve , a’ hőst, és bajnok társait megvendégelve. De éjien nem ez a’ vendégség az, melly Ábrám vissza)övételét megdi- csőíté — bár mi szép vonása is a’ Sálemi király nagy lelkének , hogy az ütközetből visszatért népet étellel fogadá, — de a’ keletiek’ vendégszeretését tekintve, mint közönséges , és akár kitől is várható teljesítése a’ köz ember