Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
117 szeretetnek, előttünk valami nagynak, különösnek, újnak nem tetszhetik. Az ájtatos hajdankor, melly minden történeteiben, az isteni Mindenhatóság’ igazgató kezét imádd, minden nagyobb, és fontossabb következést! dolgait áldozattalkezdé, fejezé is be. Kik a’római régiségekben nem egészen járatlanok, tudják, hogy ez a’ nemzet, mind’ mi előtt hádra indulna, áldozattal (hostia) akart véd-isteneitől áldást kérni, — mind a’ táborozás után áldozatot (victima) nyújtott isteneinek, hogy seregeinek fegyverét szerencséssé tevék az idegen földön. — Ismervén a’ régiségnek e dicséretes szokását — Melkiszedek, mint pap, igen megfelejtkezék tisztéről, ha a’ vendégfogadás’ kisebb, és egyebekkel köz kötelessége mellett, ennél sokkal magosabb, és kizárólag ő reá tartozó tisztjét — Istennek a’ győzedelemért hálákat adni — könnyel- műleg elmulasztó. Hogy ezt csak gyanítsuk is , nem engedi sem Ábrámnak Isten iránt buzgó kebele, ki jól tudta azt, hogy Isten az, ki, valamint útját vezérlé Kánaánba: úgy most kezeit tanítá a’ hadakozásra, — sem Melkiszedek, ki papja lévén a’ Felségesnek, Isten’ dicsőítésének illy jeles alkalmatosságát el nem mellőzheté. Hát amaz áldás, mellyet a’ sz. iró, különben is rövid elbe- széllésében, csak futólag érint (1. Moyz. XIV. 19. 20.) az evés’ közben történt-e ’s nem inkább az ezt megelőző vagy követő áldozat’ idején? Úgy van, hálaadó áldozatot nyújta Melkiszedek; de viszont Ábrám is, háladatossága’ jeléül, a’ nyert zsákmányból tizedet ada neki. Ezt az egy áldozatját említi a’ sz. írás Melkiszedeknek, és egyedül ebből a’ körülményből érthetjük meg, miként nevezheté prófétai lélekkel Dávid király, majd az ő magvából támadandó Messiást Melkiszedek’ rendje szerinti Fő-papnak (Zsolt CIX. 1.), a’ mit sz. Pál Apostol bővebben fejte-ki, Zsid. V. VII. és VII. részeiben, több ízben állítván Krisztus Urunkat Melkiszedek szerinti fő-papnak. Valamint ugyan is Sá- lemnek többször említettem királya, és a’ magosságban
