Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az igéret' nagy apja

215

hant ellenséget kiűzni ; — a' föld’ minéműsége is segíté az ellenség’ győzedelmét, mert, mikor a’ völgynek’ lakói, hátat fordítva, futással akarnának menekedni, a’ gyánta forrásokba süppedve, szaladásukkal nem egyébre, mint lemetó'jükre találtak , kivé vén ama szerencsésebbeket, kik az ismeretes kutakat kikerülni tudván, a’ szomszéd hegyekre vonultak. Elszélesztvén a’ pártoskodókat az ellenséges sereg ellenállás nélkül dúlta föl a’ völgy’ gazdag városait, kincseit zsákmánynyá, lakosit, kör, és nem különbség nélkül, foglyokká tevén hurczolta hazájába, kik között vala Lót is.

A’ szerencsétlen csatából elfútamodék egy — hihetőleg Lótnák emberei közül — a’ völgyi lakosok: és ezek között Lót’ veszedelmét is hírül vive Ábrámnak Hebron- ba. Alig hogy megérté Ábrám a’ kétségbe esett hírmondó’ szájából az ütközet’ szomorú kimenetelét, valamint őcscsének is, Lótnák fogságát: rögtön fölfegyverkezteté férfi cselédjeit 318at, ’s az ellenség útan iramodéit velek és a’ három összeszövetkezett szomszéd férfiakkal, ’s ezeknek embereikkel (1. Moyz. XIV. 13). Legjobb reménységgel teli kullogott visszafelé a’ zsákmánynyal megrakodott ellenség, ’s már Kánaán széléig, Dán’ városig vergődtek. Semmi gonoszt nem sejdítve, ’s azt koránt sem gondolva, hogy hátul ellenség siet nyomukba, mint kik legjobban végezték dolgaikat, a’ nyert diadalom, gyümölcseit kezdék ízlelni; miilyenkor, mint könnyű elgondolni , a’ mértéket hamar áthágja a’ magát bátorságban képzelő , ’s örömre heviilt indulat. Az öröm, és ezt fölingerlő italok miatt szinte bódultakat meglepte az éjszaka, ’s ennek testvére, az álom. — —

Már nagy volt az idő holdnál, és csillagi fénynél

Gyászviselő hölgyként virrasztóit a’ rideg éfjél

Emberek álma fölött.

E’ tájban utolérvén őket Ábrám, rajtok ütt az elszé- ledt, ’s álomba merült csapatokon, — megszalasztja, é*