Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az igéret' nagy apja

204

Istenhez méltóbbat gondolni, mint, bogy egy népet vá- laszta-ki, melly tapasztalható bizonysága lenne az örök gondviselésnek, lenne egyéb népek előtt örökös tanúja az isteni bölcsecségnek, és igazságnak , mellynek boldog, vagy boldogtalan állapotja attól függene, a’ mint hü, vagy hűtelen leendene Isten iránt? Ezt a’ munkát akkor kezdé-el Isten, midőn Nakhor’ unokáját szülötte’ földéből kiköltözteté, ’s ez az, kit a’ neki tett, de íijában megerősített isteni ígéret miatt, ígéret’ nagy apjának ne- vezék.

§. 1. Ábrám kiköltözik KaldeábólA’ negyedik század’ utolsó felét töltötte az újra élt világ, midőn Táré’ hetven öt esztendős fija parancsolatot vön a’ magosságból honjából kivándorlásra. Kaldéa’ tiszta egét fölhő nem szokta borítni, csak röpülő fölleg tűnik föl elvétve keletről, de melly a’ reggeli harmattal együtt elenyészik. Nappalait rekkenő hőség nem égeti, éjszakái mérsékelt hitvesek — térés legelőit, az esztendő, minden szakaszában, a’ gj%pjas sereg’ elterült falkái borítják, mellyek után szédelgő pásztorokat a’ derült ég’ magos kékjén ragyogó fények előbb bámulásra, majd vizsgálódásra is ragadák, honnét az égi testek’ tudományát legelsőbb Kaldeában kezdődöttnek állítják legtöbben. Illy barátságos éghajlat alatt kicsalá az estveli lanyha szellő a’ mezőre az istenes férfiat. Nyugoton álla már a’ nap, ’s a’ hosszan elnyúlt árnyék az estveli szürkület’ kétes homályába sietett elenyészni. Itt a’ nap’ lements, amott a’ perzsiai hegyek’ mellől emelkedő teli hold kel- lemetes érzésekkel foglalák-el őtet, most is azon gondolatokba merengőt, mikép lehetne a’ lábra kapott bálványozás’ közepén, apja’ háza’ népében az örök Isten* tiszteletét a’ fenyegető végveszélytől megmenteni? E’ súlyos aggodalomba merültet meglepi az éjszaka, ’s a’ mennyei sereg’ tündöklő tábora ékesíté már a’ fölhőtlen ma-