Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Az igéret' nagy apja
202 gyák magoktól. Az élet’ könnyebbségét ugyan nem ismerek , de szükségei sem szorongaták őket, — kevéssel beérvén, sok nélkül ellehettek, Csoda-e hát, vagy képtelenség az élővilág’ embereinek olly hosszú élete, miilyentől a’ sz. Írás teszen bizonyságot ? Hiszen, nem a’ növényekben vagynak-e elrejtve az élethosszabbító szerek , mellyeket a’ mesterkéz azoknak poraikból készít ? •— Most pedig, özön víz után, ;az állatok’ országából is vehcték táplálmányaikat, mitől még eddig irtóztak a’ fölséges’ tilalma miatt. Két századot élt az új emberiség, és megsokasodván a’ három testvérnek rokon nemzetsége, Arméniából, hol a’ száraz földre kiszállottak délfelé nyomúltanak, holott a’ színeári széles tartomány nyilék meg eló'ttök — itt mcgtelepedendők. Még eddig egy ajakú vala az emberi nem : békeségben laktak hát egymással. De az időnkénti népesedés szükségessé tévé megoszlásukat; mert különben is a’ puszta föld , nielly ismét nem egyéb vala egy iszonyú vadonságnál — lakosok után sóhajtott. Féltek elszéledni az ismeretlen tájakra , nem is örömest vál- tak-meg egymástól, kiket egy nyelv, és rokon eredet fűzött szorosabban öszve. Hogy tehát eloszlásuk után is honjoktól messze ne távoznának : erőtlen szándékból tornyot akartak építeni, mellynek a’ fölhőkkel mérkőző magasságáról az egész rónaságot belehetne látni. De illy munka rájok nézve meglábolhatatlan vala. Egy sátorok alatt táborozó nép egyszerre tornyot nem építhet, —kisebbeken kelle előbb építési tudományukat gyakorolni, — még ekkor is csak szándékba sülyedt volna olly óriási torony’ építése. De Istexi se hagyá helyben czélirányta- lan törekvésüket, kiknek ugyan is, nem egy helyen öszve csoportozniok, hanem az egész földszínén el kelle ter- jedniök- Megzavard azért nyelvöket, és szándékukat, hogy végre meg nem egyezhetvén az emelkedő épület’ följebb vitelének módjában, kénytelenek valának abban hagyni a’ szerencsétlenül kezdett munkát, leendő örökös emlé
