Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Előszó

IV földet kurta látásával nem érheti el ! így szüli a’ kor­látlanság a’ Scepticismust, melly nem mutat egye­bet a’kétségek’ szünetnélküli folyamatjánál, háborít­ja a’ csendes életet, kínozza a’ lelket, ’s fő—oka az e’ világgal való meg elégedetlenségnek és Tndifferen- tismusnak, ezen az emberi hibák’ legutálatosbiká- nak, mellynél nagyobb mértékben egy se sérti. az ész’ méltóságát, ’s melly az embert azon legdrágább kincsétől is meg fosztja, melly egyedül teheti a’ ha­lált kedvessé, sőt kívánatossá — mert a’ ki az igaz­ság és erény iránt egykedvű, mit keres az a’ jövő életben, nem inkább szeretné-e, hogy testével együtt egészen el enyésszen? ..........Borzadással tekintünk ezen szörnyű tévedésekre, ’s ennél fogva a’ mi gon­dolkodási fő elvünk volt és marad mindenkor: ha­ladni, tanulni, elmélkedni, emelkedni, de mindég a’ mérséklet’ korlátjai közt s azon a’ legbiztosabb utón, melly középnek neveztetik. Úgy véljük, leg­jobban ’s legsükeresben fogunk a’ religió ’s haza’ ja­vára munkálkodhatni, ha a’ mértékletlenség’ szomo­rú példáin okúivá közepeit megyünk a’ sírók és ne­vetők, a’ jajgotók és kurjongatók ’s más veszedelmes szirtek között, férfias lélekkel és elhatározottsággal haladva a’ pályán, mellyet a’sors mutatott számunk­ra , a’ nélkül, hogy tövisseitől elréműlve futnánk, vagy rózsái által leszegezni engednők magunkat Virtus est medium vitiorum et utrinque reductum *). Mi tehát hálával ’s köszönettel fogadunk el mindent századunk’ szellemétől, mi abban , mint szép , nagy *) Horatius Episf. fi. 1. Ep. 18. v. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents