Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

79

lág nem hasonló azon homályos világossághoz, ’s úgy szólván sötétséghez, rnelly a’ nyomorult halandók’ szemeit földeríti ; inkább mennyei dicsőség az mint, világosság : finomabban hatja-áta’ legtömöttebb testeket, mint a’ napnak fénysugara a’legtisztább jegedéket: (crystal) soha sem kápráztatja, sőt erősíti a’ szemeket,’s a’ lélek’ mélyén nem tapasztalt vidorságot dérit; általa tápláltatnak az üdvözült emberek ; töltik ered ’s hozzájuk tér; őket hat- ja-át, és velük testesül, mint a’táplálékok velünk testesülnek. Látják, érezik, lehellik, ’s bennük a’ béke és öröm kiapadhatlan forrását szüli: Mint halak a’ tengerben az éldelet’ örvényébe temetvék, többé nem kívánnak semmit; mindenük vagyon, bár semmiek sincsen, mert ezen tiszta világ’ izlete sziveik’ éhét lecsillapítja. „Örök ifjúság, végetlen boldogság, egész isteni dicsőség van arczaik- ra festve : de örömük sem illetlen ; egy szelíd, nemes, és fölséggel teljes öröm az igazságnak és erénynek magas izlete; melly magokon kívül ragadja. Mindenpillantatban, szakadék nélkül, a’ szívnek azon elragadtatásában vannak, millyet egy anya holtnak vélt gyermeke’ viszonlátásában érez ; ’s ezen öröm, melly az anyától hamar elröpül, soha sem hagyja-el ezen emberek’ szivét.*—*1)

Phédon’ legszebb lapjai nem isteniebbek ezen festésnél; azonbanFénélon költése’ határai közé szorítva, nem tulajdoníthatta az árnyékoknak az egész boldogságot, mely- lyet az igazi választottakról vala Írandó.

E’ világon legtisztább,’érzetünk a’ csodálat; de ezen földicsodálat mindig gyöngeséggel vegyitett, akár a’ csodáiét, akár a’ csodáltat tekintsük. Képzeljünk egy tökéletes lényt minden lények’ forrását, kiben tisztán és szenten az ízék’ titkai, és mind, a’ mi volt, van, és lesz, látszatik ; tegyünk-föl azon időben egy irigységtől és szükségtől ment, romolhatlan, változhallan, faradhatlan, végetlen fil) Liv. XIX.