Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

I

*

gyelem képességű lelket-, gondoljuk öt’ a’ Mindenhatót szemlélni, belőle új tökélyeket és ismereteket meríteni, csodálatról csodálatra lépvén, és léteiét csak ezen meghosz- szabbított csodálat’ érzetéről eszrevevén, az Istent mint, legfőbb szépet, mint a’ szeretet’ közönséges kútfejét megfogni; képzeljük a’ föld’ minden barátságait, mint a’ viz- cseppeket a’ tengerben, az érzelmek’ ezen örvényében, Vagy elveszni, vagy egygyé olvadni úgy, hogy a’ boldog lélek, az Istent egyedül szeretvén, még sem szűnjék -meg földi barátait szeretni ; hitessétek - el végül magatokkal a’ választottnak legbelsőbb meggyőződését, hogy boldogsága soha semszünendik-meg: és így bár az igazsághoz mérve, tökéletlen eszmétek leszen, az igazak’ boldogságáról ; ezután megfoghatjátok, hogy mind, a’ mit az üdvözölt karok cselekedhetnek ezen énekké olvad : szent! szent! szent! melly örökké elhal és föléled a’ mennynek’ örök elragadtatásában.

«0