Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

n

dolatinak csak felét fódi-föl, mellycket sejteni, de tudni nem lehet, ki mint anya és mint szűz titokkal teljes; lei főleg tudatlanságában csábitó, kit az ég a’ szemérem, és szerelem,—• ezen legtitkosabb erényre és érzelemre alkotott, ezen asz- szony megvetve nemének szelíd ösztönét, gyönge és vak-? merő kézzel fölfogja emelni a’ vastag fátyolt, melly az istenséget eltakarja ! Kinek akar tetszeni ezen nevetséges és szentségtelen erőszakkal ? Szelleméről nagy véleményt ébreszteni gondol, ha Spinoza’ átkozódásihoz és Bayle álo- koskodásihoz csekély káromkodásait és hiú metaphysicá- ját csatolja? Kétség kívül: nincs czélja férjet keresni; mert hol van becsületes ember ki magához egy istentelen társat kívánna lánczolni? A’ hittelen nő ritkán elmélkedik köte- leségeirőlj vagy az erényről okoskodva, a' nélkül, hogy gyakorolná , vagy gyönyöreit a’ világ zaj tengerében követve, éli napjait. Feje üres, lelke zavart, az unalom gyötri, sem Istene, sem házi gondjai nincsenek perczei mélységének be- tölthetésére.

Azonban a* boszúlás napja közelget ; megjön az idő, karján a’ vénséget vezetve; a’ fehér hajazatú, görnyedt válhí, jégkezü rém leül a’hittelen’asszony’ szállása’ küszöbére; meglátja azt, és fölsikolt. De kihallja szavát? Férje? már nincs többé! Régóta eltávozott az, becstelensége’ piaczától. Gyermekei? istentelen nevelés és anyai példa által elveszve, gondoskodnak—e anyjokról? Ha a’ mult- ba tekint, nem lát semmi utat, mert semmi nyomot sem hagytak hátra erényei. Először fordúl szomorú gondolat-? ja az ég felé, ’s hinni kezdi, hogy sokkal édeseb lett volna religióban bízni. Hasztalan vágyódás ! e’ világon az istentagadás’ legutósó büntetése a’ hitnek óhajtása, elnyerheté-? se nélkül. Midőn a’ pálya’ végen az álbölcselkedés’ hazugságait elismerjük, midőn, semmiség mint egy szomorú csillagzat kezd emelkedni a’ halálnak Iáikor én: szeretnénk vissza térni az Istenhez, és már nincs több idő, az ész, a’ hitlenségtöl elbőszjtve ipegvet minden meggyőződést. Ah! milly mély a’ magány akkor, mikor az Istenség ’s az em-