Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

61

mek. Némelly bölcselkedők gondolták, hogy támogatására a’ religio vala föltalálva ; nem vevén észre, hogy a’ következést oknak tartották. Nem a’ religió foly az erkölcsiségből, hanem az erkülcsiség a’religiónak szülöttje; mert bizonyos, (mint imént megmutattak) hogy az er- kölcsiségnek kezdete nem lehet az érzéki emberben, vagy puszta anyagban; mert bizonyos, hogy ha az emberek az Isten’ eszméjét elvesztik, a’ törvények és bakók ellenére, minden vétekbe rohannak- Egy religió, melly a’ kereszténység’ romjain akart fölemelkedni, mçlly jobban vélt cselekedni mint az Evangeliom, fölbontogatta Szentegyházukban a’ tíz parancsolat’ negyedik törvényét : gyermek tiszteld atyádat és anyádat. És mért metszették-el a’ theophilantropusok a’ törvénynek’ vég részét, „hogy boldog lehess e’ földön“ 1 mert titkos nyomorúságból tanulták, hogy az ember, kinek semmie sincs, nem adhat semmit. Mikép Ígérhetne az éveket, ki nem bizonyos két perczig élhetni? méltán lehetne neki mondani: életet ajándékozol, nem látva , hogy porba hűlsz. Mint Jehova, hoszszú léteiről biztosítasz, és birsz-e mint ő örökkévalóságot, belőle napokat meríthetendő? Oktalan! még a’ röpülő óra sem tiéd, ’s csak halálodat birod tulajdonúi. Semmiségen kívül, mit emelhetendsz-ki sírod’ fenekéből megjutalmazni erényemet.

Végre, van a’ lélek’ halhatatlanságának egy erkölcse, melly még eddig nem vétetett tekintetbe, t. i. az emberek’ sírjok iránti tisztelet. Itt az élet egy győzhetlen va- rázszsal a’ halálhoz csatolva vagyon; itt természetünk a’ többi teremtés fölött fölségesbnek mutatkozik, és ma- .gas rendeltetéseiben tűnik-föl. Ismeri-e az állat a’ sírhantot, és háborog-e hamvainál? Milly benyomást tesznek belé atyjának csontjai, vagy inkább, tudja-e hogy atyja, minekutána gyermeksége’ szükségei elmúltak? Tehát honnan ered azon hatalmas eszme, hogy halottaink vannak? Nehány maroknyi por megérdemelheti-e tiszteletünket? Kétség kívül, nem; mi csak azért tiszteljük