Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

58

hogy törvénytelen javakat szerezzünk ? mért van a’ vérnek szava, ’s a’ kőnek beszéde ? A’ tigris széttépi zsákmányát , és alszik ; az ember gyilkos lett, és éber. Pusztákat keres, és a’ magány rémíti; sírok között lappang és fél a’ haláltól. Tekintete habzó, és nyugtalan; nem meri az ünnepi terem’falaira szegezni szemét félvén, hogy rajta szomorú betűvonásokat látand. Minden érzékei gyö- törtetésére elevenebekké lenni látszanak: az éj közepében fenyegető világot lát; gyilkosságát szaglalja mindenütt magakörül, őnáltal készített ételben fölleli a’ méreg’ ízletét; szokatlan finomságú füle morajt hall ott, hol az egész világ csöndet talál, ’s barátja ölelése közt, ruhái alatt egy rejtett tőrt érzeni vél,

Ó lelkiismeret! te csak a’ képzelődésnek agyréme volnál, vagy az emberek fenyítékeinek félelme? Ezen kérdést teszem magamnak: „Ha természet fölötti meggyőződéssel , hogy senki sem foghatja megtudni, Chiná- ban egy embert puszta óhajtással megölhetnél, és jószágát Európában örökségül nyerhetnéd, megegyeznél-e ezen óhajtást tenni“? —Bár mint nagyobbítsam szükségemet, bár mint akarjam e’ gyilkoság’ bűnét megkisebbíteni, föltéve, hogy óhajtásom által a’ chinai egyszerre minden fájdalom nélkül fog meghalni, hogy nincs örököse, hogy halála után, körülményei’ állomásukból, javai a’ kormányra nézve elveszvék;'—bár mint képzeljem őt hajakkal és betegségekkel terhelve, miattuk a’ halált jótéteményként tekintve, sőt azt óhajtva, és még csak pillanatig élve; mind ezen hiú mentekezések’ ellenére hallok szívem’ fenekén egy szavat, melly olly erősen kiált csak ezen gondolat foltéte ellen is, hogy egy pillanatig sem kétel- kedhetem a’ lelki-ismeret’ valóságáról.

Szomorú szükség tehát az: kéntelenítetnünk tagadni a’ lélekfurdalást, a’ lélek’ halhatatlansága, ’s egy bo- szúló Isten’ valósága tagadhatása miatt. Tudjuk, hogy az istentagadók, nyomton sarkalva, mindig ezen alávaló tagadáshoz folyamodnak. Az álokoskodó köszvénye’ rohanta-