Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

59 kor így kiálta föl „Ó fájdalom, soha sem fogom meg- vallani, hogy bajos vagy. És ha igaz is hogy találtatnak olly elég szerencsétlen emberek, kik a’ lelkiismeret’ sza­vát elfojtják, ez még mit sem bizonyítaná ; ne mérjük azt, ki minden tagjainak használatával él a’ közvényes- hez, ki azoknak csak felét bírja; a’ vélek, legelső fokán, a’ lelket megkérgesíti : a’ lerontott Religióval elvesz azon eszköz, melly egyedül adhatná vissza a’ szív’ holt ré­szei’ érzékenységét. Krisztusnak ezen bámulandó Religiója pótolékul szolgált annak, mi az emberiségnek hibázott. Vét - keztünk túlságból, a’jólétbűi, indulatosságból? jelen vala, hogy megintsen a’ szerencse’ állhatatlanságáról, ’s az in­dulatok’ veszedelméről. Vétkeztünk ellenben hibából, mellynek kivoltunk téve, földi javak’ szükségéből a’ lélek’ egykedvűségéből? a’ kincseket megvetni tanított akkor, mikor szíveink’jegét fölolvasztó, ’s úgy szólván, bennünk szenvedélyeket ébreszte. Főleg a’ bűnösnél sze- retete kimeríthetlen : nincsenek annyira fertőztetett em­berek , kiknek bánatra időt ne engedne ; nincsenek olly undorító poklosok, kiket tiszta kezeivel ne illetne; a’ múltért csak szánakozást, a’ jövőért csak erényt kívánt. 1 ) Mindig készen a’ bűnöst meginteni, fölállító Jézus Krisztus religióját mintegy másod lelkiismeretűi a’ meg­átalkodott bűnösnek, leinek természeti lelkiismerete ve- szedelmeztetnék ; keresztény lelkiismeretet állított, tel­teti irgalommal, és szelídséggel, mellyhez a’ Mindenha­tónak fia a’ kegyelem kérés’ jógát csatolta, melly az el­sőnél hibázott. Szólván a’ a étkét követő lelkiismeretről, haszon­talan lenne szólani’ az erényt követő elégtételről Azon belső nyugalom, mellyet egy jótét utón tapasztalunk, többé nem az anyagnak határozása; mint a’ lelki­ismeret’ szemrehányása, midőn roszat cselekszünk, nem a’ törvények’ félelme. Ha az álokoskodók közül né­i) Rom. y. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents