Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
219 gít, 'éltet , ’s gyümölcsöztet mindeneket : ama Tökéletesnek imádására serkenti, ki fölhozza napját mind a’ jókra, mind a’ gonoszokra. Sőt a’ természetből a’ kegyelem’ munkáira emelkedvén, a’ föltámodó nap eszébe juttatja a’végső Prophétának szavait: „Föltámad nektek, kik nevemet féltitek, az igazság’ napja“ (*) — ’s újólag üdvösséges örömre melegül kebele, a’ világ’ Megváltójának, az Isten’ Fijának testben lett eljövetelének emlékezetére. Lehet-e ezeknél fölségesebb igazságokat gondolni ! lehet-e embernek tisztább , kereszténynek nemesebb örömet érezni ? Hát a’ reggel, milly gazdag legszebb igazságok’ tanításában, ’s a’ legbuzgóbb érzések’ fölköltésében ! A’ megújult természetben,, a’ megfrissűlt levegőben új életet szív-be az éjjel magát kipihent test, — egyszersmind serényebbé tétetik a’ munkára, Valamint elméje-is elevenebb lesz a’ gondolkozásokra. Csak hálaadásra nyilhatnak-meg illyenkor az ajkak, ’s annak magasztalására mozdúlhat legméltóbban a’ nyelv, ki mind a’ bágyadt természetet új életre köl- té-föl, mind neki nyugodalmat engede, az éjjel jöhető veszélyeket , nyavalyát , halált eltiltván irgal- masan tőle, mind a’ visszajött reggelen újabb áldásait harmatozza rá. De még ha illyeneket nem érezne-is, csak szemeit be ne hunyja, a’ körülte levő tárgyak hívják, intik, ragadják, ellcuálhatlanúl ragadják a’ természet Urának imádására. Itt a’ harmatos mező párolog, füveinek illatja, melly az ezüst-színű ködökben az ég felé tolong, ollyan, mint valamelly tömjén-füst, mivel a’ mező áldozik pázsitjáról az Urnák; ott az erdők élőfáji, imitt a’ madarak, mint meg annyi karok öszhangzólag zengedeznek ; amott- a’ hegyek, mint a’ természet’ nagy templomának oltárai füstölögve áldoznak annak, ki a’ hegyeknek ereit hatalmas kezében forgatja! Hát csak ő vesztegeljen-e némán, ki értelmet nyert Istentől, hogy *) Malach. IV. 2.
