Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
218 hirdeti a’ kiterjesztett erősség“ szállhat-e gondolattal úgy le a’ földre, hogy itt a’ Teremtőnek jóságát számtalan jótéteményeiben szemlélvén, a’ Véghctetlennek imádásá- ra ne borúina- A’ természet’ nagy iskolájában tanultak ennek néma mestereitől az öszhajdan’ bölcsei — ebben az Isten’ legkedvesebb emberei, Dávid próphéta , bölcs Salamon, ’s többek. Itt szólott az Isten színről szinre pro- phétáival, ’s láttatta velük dicsőségét, — a’ többiek közit Ezechielt a’ jövendőkre akarván megtanítni, a’ mezőre küldi őt szólván hozzája: „Fölkelvén menj-ki a’ mezőre, és ott s^ólandok te veled.“ *) De nem csak illy természet-fölötti úton nyer az ember oktatást a’ természetben, hanem rendes természeti módon is •, az Isten munkáinak figyelmes meggondolása melly kimeríthetetlen tárgyakat nyújt egy magános, kivált egy keresztény gondolkodónak ; annyival is inkább, mivel sz. Pál Apostol a’ pogá- nyokat, kiknek isteni kinyilatkoztatás nem történt, az Isten’ nem ismeréséért ki nem menthetőknek állítja, mivel Isten tökéletességeit a’ teremtett dolgokból megérthették volna. ** ) Legelőbb is, az egymás után következő napalók mennyi hasznos igazságra tanítják, menynyi kedves érzésekkel töltik-el a’magános gondolkodót!—• látja a’ láthatárról az ő pompájában emelkedő napot, melly fény-özónével világosságot derít az ébredező természetre, majd tűz-sugárival meleget is árasztandó a’ földre! ’s míg szeme az éltető világosságnak örvend , az alatt szive sok jótévő igazságoknak nyílik-meg. Villám-sebességgel fut-vissza lelke az első teremtés’ idejére, mikor a’ Teremtő’: ,,Légyen !“ szavára lön világosság, ***) mikor az ifjonnan alkotott föld legelőször éreze a’ nap’ világát, ’s melegét. Viszont annak elgondolása, mennyi áldás’ forrása földünkre nézve a’ nap, úgy mint, a’ melly vilá*) Ezech. III. 22. «*) Rora. I. 19. ***) Meze. I. 3.
