Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
I m vesebb-e, melly minden lépten, nyomon kínálkozik , vagy a’ mellyet nem minden idő-járás fejt-ki, nem minden föld terem-meg, nem közönséges gond ápol ? Az esztendőt milly kellemetessé rövidítik ennek egymást követő részei, könnyű kilátni azon éghajlatok alá eső földekből, mellyeket ha nem örökös, de az unalomig hosszas rekkenő meleg porzsol, vagy szinte szünetlen hideg tart fagyos zárak alatt ? vagy különösen nem nagyobb kedvet hoz e’ ránk a’ kikelet, egy zordon tél után, mintha minduntalan látnok a’ fáradhatatlan természetet körültünk élni, munkálódni — ’s a’ lehulló levelek, ’s megért gyümölcsök után nyomba új leveleket, ’s rögtön virágokat szemlélnénk az élőfákon ? beleunván a’ szakadatlan tavaszi örömekbe, ezeknek is végét kívánnánk! Elfáradunk legkedveltebb mulatságinkban, legerősebb indulatunk is kielégíttetvén valamit egyebet óhajtunk. Hogy történhetnék hát az, hogy csak a’ társaságot ne unjuk-meg, holott épen itt legtöbbre akadunk, melly miatt megháborodunk, ’s mellytől szabadulni kívánunk? Bizony itt is, ha a’ társaságban elfáradunk az egyedül létei ád nyugtot , ’s pihenést, ha egyedül létünkbe megunatkozunk, a’ társaság- éltet újra bennünket. A’ mi a’ nyugodalom vágyót illeti, ez az ember’ minden törelcedéseinek végpontja. A’ lélek’ kisebb nagyobb munkassági körében, úgy nézi az ember a’ nyugodalmat, mint. végső szerencséjét. Ez az óhajtása egy bölcsnek a’ kötelesség’ terhe’ hordozásában, — ide so- várog a’ győzedelmes bajnok a’ vérengző csaták után a’ fegyverek’ zörgéséből. Érdekes szavakkal bizonyítják ezt a’ hódító Caesar’ haza bocsátkozni kívánó öreg katonái Lucanusnál; a)- - Finis quis quaeritur armis? Quid satis est si Roma parum? iam respice canosy *) *) Fharsal. Lib. V. 6. v. 273 ’s kötetk.
