Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

244

Invalidasque jnanus, et inanes cerne lacertos,

Usus abit vitae — bellis consummimus aevum,

Ad mortem dimitte senes. En improba vota:

Non duro liceat morientia cespite membra Ponere, non anima glebam fugiente ferire.

Atque oculos morti clausuram quaerere dextram, Coniugis illabi lacrymis, unique paratum Scire rogum, liceat tnorbis finire senectam.

A’ bérét izzadsággal megérdemlő munkás; a’ népeket boldogította, de többé nem boldogítható status-minister , hasonló vágyat éreznek : amaz a’ hosszú nap’-, ez a’ fáradságos élet’ végén várván nyugodalmat. Legszebb példát nyújt ez utóbbira nézve Halló’ boldog estéje. a) Illyen reménynyel jár a’ hajós a’ tengeren habok ’s szélvészek köztt, a’ jelen alkalmatlanságait ’s terheit a’ jövendő’ kinézésével édesítvén. — b) Sőt még a’ monarchal?; is, kiknek atlaszi villáikon több esztendőkig feküdt a’ birodalom’ terhe, kívántak a’ fényes koronával együtt a’ csoportos gondokat,—a’ királyi pálczával

a) Ezen czimú' Könyvben festetik-le egy status’ öreg szolgája, ki minekutánna előbbeni fejedelme alatt az ország’ boldogításá- ban hasznosan munkálkodott volna : annak fia, és utódja alatt is folytató hivatalát.. De midőn emlékező tehetségén a’ hosz- szas idő nagy csorbát ejtett volna : alkalmatlannak érezvén magát tiszti kötelességeinek úgy, mint eddig, teljesítésére : el- bocsáttatást kért. Bár mi nehezen is-engede a’ fejedelem a’ régi hű szolga’ igazságos kivánatinak, ’s hogy végső napjait megérdemlett nyugalomba tölthetné, nem messze királyi lakától egy kellemetes tájon készítetett számára magános szállást. — Halló vala a’ minister neve, kinek élete’ hanyatló részét rajzolja a’ könyv , innét lön ismeretes Halló' boldoçestéjeb) Az elő-számláltakat röviden így adja-elő Horátz. Sat. Lib. I. Sat. 1. V. 23.

Ille pravam duro terram, qui vertit aratro.

Perfidus hic caupo, miles nautaeque per omnem Audaces mare qui currunt, hac mente laborem Sese ferre, senes ut in otia tuta recedant, aiunt. *—