Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

207

vagy árnyékot akar test helyett, megölelni. Ismervén a’ nagy czélt, mellyre embernek törekedni kell, tüstént azt is tudja, hogy a’ külső 'jók egyedül eszközök ama fő- czélra, ’s csak annyiba van érdemök, a’ mint a’ ezélra el- j ntni segítnek ; mikor azért legfőbb czélunkra nem csak segédül nem szolgálnak, sőt sokkal inkább attól mesz- szire eltaszitnak ; erős lélekkel meg kell vetni azokat, bár mi kedvesek legyenek is indulatinknak. Elenyészik az így gondolkodó előtt a’ dolgoknak kölcsönözött fénye, a’ saját erejével örökké ragyogó erényhez képest, mint hal-ki a’ hold’ erőtlen világa a’ naptűz’ özönére. Fölül tud emelkedni a’ földieken mennyeiekre alkotott lelke, eltépve a’ lánczokat, mellyeket olly örömest hordoznak a’ föld’ rabfiai, hasonlítván a’ földet minden javaival együtt egy nagy mágneshez, mellyhez csak a’ nemtelen érczek ragaszkodnak, a’ nemesebbeket magához nem húzhatja, Csak alacsony szolgai lélek az, melly úgy ragaszkodik a’ földhöz, hogy mint a’ legelő barom, föl sem tekint az égre, ’s magosabbra gyávaként emelkedni erőtlen. Ellenben a’ nagy lelkű férfiak minden századokban, ha bővelkedtek is a’ világi jókkal, nem felejtettek-el még Í3 meg azokkal csupán úgy, mint eszközökkel élni; az élet’, és állapot’szükségeitől feleslegest nem a’ fényűzésre vesztegették, hanem a’ társaságra árasztották hasznos intézeteikben. Avagy nem szép, ’s nem illő-e emberileg, ’s nem szükséges-e erkölcsileg a’ körülöttünk fekvő dolgoknak becsét megismerni? a’ mire az egyedülléteiben juillatéi a’ gondolkodó. Sajnálva látja, mikép estek embertársai a’ csekély érdemű dolgok’ keresése után a’ szükségest, a’ felségest mellőzve, ezt pedig nem egyéb okozza , mint a" dolgoknak helytelen becsülése. Az eszközt czéllá változtatják, a’ fontosabbat elsőbbet megvetik, az alacsonyt a’ fölsők’ sorába iktatják az értetlenek tudatlanok, melly tudatlanságot a’ magánosság oszlat-el.

így ismeri meg a’ magánosság’ néma iskolájában a’ gondolkodni szerető mind magát, hogy !jó ember, hív