Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

208

polgár, igaz keresztény lehessen; mind másokat, hogy tudhassa, mikép kellessék velők társalkodói; mind a’ dolgok’ igaz becsét, hogy tudjon azokkal élni. Ezeknek tudása pedig nem marad csupa értelmi puszta szemlélődés, sőt mivel szivünk értelmünkre figyelmez, az akarat is az ismeretek után hajlik ide ’s tova: jótévőleg hat-be'a’ szívre, ’s ebbefészkelt érzésekre is, hol újabb nemesebb elhatározásokba olvadnak-szét a’ nyert ismeretek. Itt származik benne az a’ föltétel, hogy megismert gyengeségeit levetkezni hibáit kiirtani igyekszik, mert illyenek sokszor a’ legnagyobb embere- ken is uralkodnak, úgy él a’ társaság’ hasznaival, hogy veszedelmeit kikerülje, úgy él a’ dolgokkal, hogy csalárd fényük meg ne vakítsa. Mi az oka ugyanis, hogy egyik as örömökkel élésen, mikor illy est nem is álmodnék ,. keservesen rajtveszt, másikát színlett barátjai. ezek a’ legveszedelmesebb ellenségek szedik-rá, hanem hogy magános óráiban mind azok, mind emezek fölött nem gondolkodott.

VI.

Nem csak tanítóra talál lelkünk a’ magánosságban; de még tanácsadóra, orvosra, vigasztalóra is. Nemde, ha olly körülmények közé jutunk, hogy mit szükség, vagy mit lesz jó cselekedni, meghatározni nem tudjuk, ’s e’ kétségen fügtünkben, tanácsra elhatározásra van szükségünk: elszakasztjuk magunkat egy ideig a’ társaság’ lármáitól. vagy ha ezt nem tehetjük magánosságot kérünk engedtetni, hol magunkba zárkózva a’ körülményeket fontolva a’ következésekre figyelmezve, tanácsra vergődjünk, mellyet megragadván, a’ hánykodó kétségből bizonyosság’ nyugvó pontjára akadjunk. Mond-meg, kérlek, te , ki valamikor szorongásban voltál, kettős veszedelemmel kerítve, hol tűz innét égetéssel, viz amon- nét merüléssel fenyegetett, kinek útját vagy ijesztő mere-