Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

506

mellyeket az emberek’ nagy része dicsőséggel koszorúzott, jutalommal gazdagított, mint alacsony indító okból szárszár mazottakat, mind azon érdem-díjra méltatlanoknak Ítéli."?— De nem úgy szokott-e rajtunk is megtörténi, hogy a’ sokaságban általunk hamarjában elfogadott javallatokat, első gondolattal a’ többekkel együtt jóvá hagyott ítéleteket, kikelvén a’ zajgó sokaságból, ’s egyedüllétünk’ csendességében ezeket fontolgatván, kárhoztatjuk ítéletünket, visszahúzzuk hirteleniben adott helybenhagyó szavunkat, ’s bámulunk rövidlátásunkon, a’ többségnek is illy nagy gyengeségén. Majd ismét megesik, hogy a’ nagyoktól kimondott Ítéletbe megegyeztünk; mert azokkal ellenkezőkép gondolkodni tiltott a’ tisztelet , miilyennel a’ nagyoknak adózunk, vagy tán a’ félelem is ; ha pedig illyes indulatok környezik az ítélő tehetséget : tisztán akkor, ’s helyesen nem ítélhet, a’ magánosságban pedig megszűnvén minden tekintet, ’s viszonyok , elhallgatván az indulatok, világosan lát az értelem, igazán ítél az ész. —

y.

Végre a’ külső dolgok sem kerülik cl figyelmét a’ magános gondolkodónak. Az élet’ szabályai között legelső legfontosabb ee : úgy élj a’ világi dolgokkal, hogy azonban azokkal ne élj-vissza. A’ velek élés által hasznot merítünk belőlök, a’ visszaélés ellenben a’ legjobb, leghasznosabb dolgot átokká változtatja. Nem élhet pedig a’ dolgokkal, ki azoknak érdemeit nem tudja, sem a’ czélt, mellyre azok , mint eszközök szolgálnak, nem ismeri; nem megvetendő tárgya tehát a’ magánosán gondolkodónak a’ dolgoknak igaz becsét kitanulni. Akkor jutott-el pedig erre, ha nem tulajdonít többet azoknak, mint a’ mennyit érdemlenek, sem többet nem vár tőlök, mint a’ mit adhatnak, ’s így nem csalatkozik-meg ezek után futtában, mint az a’ balgatag, ki lidérczet hajhász,