Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
205 nulhatsz, de magánosságban embereket ismerhetsz. Hogy valamit megismerjünk, több különböző jelekre van szükségünk, mellyeknek egybekötése szüli ismeretünket. Ezeket a’ megismertető jeleket külső érzékeink’ segjfsége által szerezzük ugyan, mellyek azokat a’ fölvett tárgyaiétól szedik, de a’ már szerzett jelekből elménk, a’ tárgyaktól külön szakasztva is, tud ismeretet készitni. Miből ismerhetjük-meg már az emberek’ természetét, erkölcsét, szóval belsejüket, hanemha szavaikból, ’s cselekedeteikből? Igaz ugyan, hogy néha a’ rósz embert arczvondsai, szemejárása, ábrázatja elárulják, a’ jókat is sokszor egy tekintetre megismerjük: de az isigaz: „Frons, oculi, vultus persaepe mentiuntur.“ Ha tehát beszédjeik, ’s tetteik ismertetik-ki legbizonyosabban az embereket: mi késlelteti ezt az ismeretet a’ magánossagban megszerezni ? szavaikat ’s tetteiket az emlékezet megőrzi, ’s az egyedülléteiben terjeszti elébe az Ítélő tehetségnek, mely- lyckből a’ jó vagy rósz akaratot, honnét függ az erkölcsi jóság, kiismerje. Ebbe a’ munkába fogván, elbámúl, melly szövevényesek az emberek’ útaik, micsoda mesterséggel, finomított ravaszsággal készült módokon törekednek czélt , érni ! Miként mász porban az alacsony hízelkedő , hogy a’ nagyobbak’ kegyelmét megnyerhesse ! miként szaggatja- össze inait az erőtlen nagyravágyó, hogy a’ jobbakat megelőzze, vagy csak versent-futhasson vel#k.' Bosszú, és szá- nakodás egymást váltják-fól kebelében, könnyekre indúl majd átokra fakad annak elgondolására : mikép emészti ember az embert, mint szintén az oktalanok, hol a’ kisebbet a’ nagyob prédául ragadozza, a’ gyengébbek, az erősebbnek szolgálnak étkűl. Olly titkos, vagy nem is sejdíthető útakon tör egyik, a’ másik’ megbuktatására, hogy már jóval is előbb szerencsétlen lett ez, mint sem gondolta volna. Sír benne a’ lélek annak képzeletére, mint tapodja-el a hatalmas az útjában álló erőtlent, ’s viszont mosolyog, látván, mint taszítja-le egy ravasz a’ kevélyt magossága’ polczáról I Sok hamis fényű tetteket,
