Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
194 sómat? (Mit használ nekem akár inclly nagy kincs’, jószág’ birtoka, ha ez ragadamányból gyűlt, vagy lelkem a’ vétket szemre-hányván, annak használásából vehető örömeimet epével keseríti? Készebb választom azt az ala- csonyságot, melly lebukással nem fenyeget, mellyet — mint egy kies völgyet — szélvész föl nem dúl, csak jó lelkiismeretem fuvalt békességet rá. Készebb választom a’ kevesebb csöndes birtokot, mellyet lelkem’ tanúbizonysága édessé fűszerez! Vedd-el bár tőlem a’ mi csak ragadozásod’ zsákmánya lehet ; de hagyd jó lelkiismeretemet, megelégedve leszek — így pedig gazdag vagyok a’- szegénységben, mikor a’ nélkül szegény a’ legnagyobb gazdagságban is. En hát arra törekszem , ’s mint sz. Pál Apostol szól *) ebben gyakorlom magamat, hogy szemrehányás nélkül legyen lelkiismeretem mind Isten, mind emberek előtt : ezzel mint valami paizszsal fegyverkezve magamat a’ váratlan esetek bár mi erővel nyomúljanak is felém le nem vernek, sem a’ mosolygó de töredékeny tartósságú szerencse föl nem puffaszt, sem a’ mostoha sors’ kemény csapása földhöz nem sújt. Szobám’ szűk szegletéből boldogság mosolyog rám, a’ bővelkedés’ hiányát a’ megelégedés pótolja helyre, kedves lesz nappalom; rövid éjjelem, megnyugtató álmom, mert erre az igaz munkálkodás, a’ fáradság által készít-el naponkint. így észrevehetetlenül folynak-le napjaim, és ha majd sok esztendők’ leforgása után hattyú színre festi az idő hajszálaimat, szólhatok úgy mint Kleist-ban beszél az öreg Irin gyermekeihez. Szép volt az estve, mellyen csónakra ülve fiával a’ tengerre Irin egy közelében álló szigethez szándékozván. Az épen akkor lemenő nap tengert, szárazt, az ég’ boltozatját fény-tűzbe borítá, a’ természet’szépségeit érezni megtanult gyermek, melly szép a’ vidék most ime ! ki- álta illetődve, melly vidámok-’s boldogokká tesz minisét *) Cselek. XXIV. 16.
