Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

185

dolják egymást, keservesen sóhajtva: „Méltán szenvedünk mert vétkeztünk öcsénk ellen , láttuk lelkének szorongásait, ’s kéréseire nem ügyeltünk, azért jött ranke sanyargatás!“ A’ bálványozásra, ’s idegen istenek’ tiszteletére elhajlott Izrael’ népe, Jaiz’ vezérsége alatt, akkor eszmélt föl vétke’ undokságának érzésére, mikor Ammo- niták pusztiták az országot, ’s a’ nyomorgatás fakasztá őt illyen kiáltásra: „Vétkeztünk ellene, mert elhagytuk Urunkat Istenünket, ’s szolgáltunk Baalnak.“ Az istentelen Manasses, ki oltárokat épített a’ bálványoknak, ’s minden roszat cselekedett Isten előtt, akkor józanult-föl a’ bálványozás hagymázából, ’s tért az igaz Istenhez, mikor az Assyrusok lánczon vitték Babylonba. A’ bilincsek zörgésére ébredt-föl benne a’ lelkiismeret, és ennek intésére a’bünbánat, olly 3zép foganattal, hogy vissza- allitattván a’ szabadságba ’s az uralkodásba is, kiirtotta a’ bálványokat, ’s helyre állította az igaz religiot. A’ tékozló fiút nem az éhség hozta-e észre, ’s indította megtérésre ?

XXV.

Nincs hát mint látánk olly titkos szeglet, nap világ, ’s emberek szemei elől úgy elrejtett hely, hová lelkének pirongatásai elől bizvást bújhatna az illyen; nincs olly magasai fölemelkedett pólcz, bár mi fényes tetőn álló méltóságot vegyünk is föl, hová föl ne kapaszkodnának a’ bűnben fogantatott szomorú aggságok. Nincs még tőle minden könnyebbülés’ módja elzárva, olly jótévö volt a’ természet’ Ura az emberi szív’ alkotásában, hogy a’ mit a’ lelkiismerettől üldöztetett hasztalan keresett idegen éghajlat alatt, a’ határtalan tengernek egy félre eső szigetén távol az emberektől : azt magához legközelebb föltalálhatja, ’s boldog még ebben a’ legnyomorultabb állapotban is, ha föltalálta ; follelheti pedig azt egy hiv barátban. Koránt sem azt értem ez alatt, mintha megszüntetné minden baját a’ szenvedőnek, de jóval