Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

186

megkönnyíti, mert segíti hordozni keresztjét. Nagyon megcsalódnék mindazáltal a’ gonosz, ha azzal hízelkednék magá nak, hogy majd akad'egy barátra, kivel a’lelkén fekvő nagy teher* hordozását megoszsza, mert nem minden, hanem csak egy hív, egy igaz barát teszi ezt a’ segedelmet. — Barát! Barátság! olly közönséges, és mindennapi kifejezések ezek az emberek ajkain, hogy a* gyakori velök-élés, ’s elhányt-vetett kimondás által ama fontos, ’s jelentéssel teljes szavak üres hangokká, puszta nevezetekké silányultak ! Fölveszi azokat nyelvére még az is, ki e’ drága szavaknak még értelmét sem fogta-föl. Fz az oka, hogy épen azoknál, kik ezeket leggyakrabban emlegetik, legkevésbé tapasztalhatsz barátságot, hanem csak árnyékát, csak színét, csak mázos képét a’ tiszta valóságnak , mint szintén a’ kérkedőnél mindég kevesebbet, vagy épen nem találsz azon kincsek közül, mellyekkel telitorokkal dicsekedik. Mennyivel inkább sérti fülünket, mikor a’ tudatlan vagy vízeszű legelőször látottra, kit tehát csak nevéről sem ismer, ruházza a’ baráti nevet; egy másik viszont a’ tőle csak alig sem kedvelt, sőt titkon gyűlölte személyt nevezi a’ legnagyobb ellenmondással barátjának! Nem kárhoztatom,-—távol legyen tőlem a’ nadály szinü misantrophia ! — senkiben V nyájas érzést, melly ember társát ama névvel tiszteli-meg; de nem hagyhatom sehogy helyben a’ hirtelen kiszalasztott baráti megszólítást, melly mindannyiszor levon az igaz barátság’ becséből, valahányszor nem annak helyén ’s idejében élünk vele. Hijába tolod másra a’ baráti nevezetet, ha mindjárt amarról visszahangzik is ugyan az rád, mert nem a’nyelven ül az igaz barátság, a’ szívben kell ennek fogantatni, munkálódni, öröködni. Vedd azért röviden, mennyire a’ fölvett, ’s már vége felé siető beszéd, tárgya megengedi, a’ barátság’ képét.