Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
183 gondolaljai megháborilák öt, belsei megbomoltak, térdei egymáshoz ütődtek I“ Mindezeket a’ lélek’ kárhoztatásai mivelték benne; mert a’ mint az Isten’ leikével teljes Dániel magyarázván a’ szavak’ jelentését, neki szembe mondá: „nem alázta meg szivét Isten előtt sőt fölfu- valkodott a’ menny’ Ura ellen, ’s nem dicsőité az Istent, ezért vetett végett uralkodásának; ’s az éjjel meg is öletett a) Ezek a’ fölébredt lelkiismeret’ vádolásai teszik a’ végső órákat olly nehezekké, hogy azt az állapotot, mikor a’ lélek földi sátorát elhagyni készül utolsó harcznak, bajvivásnak neveznék közönségesen. A’ haldokló’ ágya körül lebegnek az elkövetett gonosz tettek’ fekete képei, a’ pókhálósodni kezdő szemek előtt ragyog az orozva gyűjtött kincs’ fénye, hörgő mellére nehezednek az álno- kúl szerzett jószágok, megsiketült füleiben zúg az embertelenül legázolt szegények panaszos kiáltása, bosszút kérve az égtől, a’ bujaság’ undok vétkei hasogatják a’ kiüresült csontokat, mindezeknek bús emlékezetével ostorozza a’ lélek a’ lecsigázott testet, mellyeket nem bírván, nem csoda hogy tétováz a’ nyelv, fölfordúlnak a szemek, akadoz a’ lélekzet, megfagy a’ vér az erekben, ’s végre megdermed a’ .test, mihelyt a’ lélek rozzant hajlékából kikelvén mint az Isten beszéde oktat bennünket , boldogabb helyekre fölszállong i Fölébred még előbb az egy ideig elfojtott lelkiismeret a’ betegségben is. A’ nyavalyák’ fájdalmi, úgy elnyomnak minden indulatokat, hogy a’ sinlődő nem tud, nem érez egyebet, mint kincs állapotját. Elnémulván hát az indulatok’ zajja, tisztán hallatszik a’ lélek’szava, annál inkább, mennél hajlandóbb az ember a’ nyavalyát, mint Isten’ büntetéséből rá mért csapást nézni. Ez a’ gondo- dolat eszébe juttatja tetteit, mellyek isteni ítélet szerint illyen dijt érdemeltek, észreveteti a’ szenvedővel, hogy a) Dán 5, 22 , 30.
