Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

sóhajtva bánatában : „oh ha az ifjusí*’ >fl g efeg, esztendeit visszahozhatnám, be másként töi„n(im az V| ^

, jobban használnám az időt! mert mit ér bár m '

i.i , .. i . , , "'myi esztendőket értünk is, ha egy sor haszon nélkül

fejünk fölött sas szárnyakon repülni az időt ’s szinüitv hasznát annak nem vettük, mint a' három századon keresztül élt varjak ?“ Mikor végre azt láthatja a’ múltakban, hogy azon állapotnak, mellybe őt az isteni gondviselés helyeztette, kötelességeit mint ember, mint polgár, mint keresztény , véghez vinni törekedett; mind ezeknek emlékezete mond-meg, nem éden’ örömeit szállítja-e a’ lélekbe, vagy inkább nem mennyország’ dicsőségébe ragadja-e még itt a’ testben sátorozó lelket?

Mi Í3 lehetne a’ jó lelkiismeret’ bizonyságánál egyéb, mi örömet adhatna egy öregnek, kiben a’ külső érzések jobban megtompúltak, hogy sem a’ körülte lévő tárgyakból azokra szivárgó kellemek ezeket megilletnék, a’ test’ ereje naponként fogyatkozik , ’s minden pillanattal alább szállnak elme’ tehetségei, előbbi elevenségökből sokat elvesztvén, mind lassabban (mint az olaját megemésztett lámpa kisebb nagyobb lobbokat vet) ’s nem egyenlően munkálódnak; kiben az ezüst szín hajszálok a’ kifáradt természetnek utósó erőlködését mutatják ; ki végre az esztendők’ terhe alatt meggörbedve keresi a’ sir-gödröt hogy abba bele essék ? — Vagy nem a’ múltak emlékezése ad-e vigasztalást annak is, kit a’ halál’ elő-póstái, a’ nyavalyák’ ágyába döntve, készítnek a’ közelgető hosszas, de nem örökös éjszakára ? Lám Ezechias Juda’ királya hallván beteg ágyában Izaias próféta által az Úrnak ama szavait: „rendeld-el házadat, mert meghalsz, és nem élsz többé“ — falnak fordítván arezát ekként imádkozék : kérlek Uram! emlékezzél-meg miként jártam előtted igazságban , és tökéletes szívvel, és neked tetsző jót cselekedtem.“ a)

^3

a) Király. IV könyr. i ’s köv.