Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
152 élet’ következő szakaszai, bár milly ékes virágokkal meghintve fessék is az ifjúság’ ösvényét, bár melly fény ragyogjon is az érett kor’ esztendein, ama virágok alatt mérges kígyók lappanganak, eme fény C3ak a’ szemet vakítja, alatta pedig emésztő gondok csatáznak! Vili. Ha illy édes a’ visszaemlékezés a’ gyermekkorra, csak azért, hogy abban még roszat nem tettünk, mert nem is ismertünk: mennyivel teljesebb megnyugtatóbb lesz örömünk, mellyet az ifjú és emberkorra való visszatekintésből azért érezünk, mert azokban jót, nemest, nagy dolgokat cselekedtünk. Egy elaggottnak igazi örömet ez az emlékezet adhat, mikor a’ meghaladt esztendők’ halmáról visszanézve a’ hátrahagyottakra nem talál vagy csak igen keveset, a’ mit lelke méltán szemére hányhatna! Mikor azt láthatja, hogy az ifjúságnak virágait nem hullatta-el, hanem azokat az emberkor hasznos gyümölcsökké érlelte,— a’ természettől nyert tehetségeket nem hagyta miveletlen, hanem czélirányosan töké- letesíté, se földbe nem ásta, se roszra nem pazarló! ta, ostoba szolgakint a’ talentomot, hanem mint bölcs sáfár okos haszonvételre tudott véle élni ; mikor azt láthatja , hogy az időt megbecsülte, hogy ennek múltán nem kell bánkódnia, nem a’ visszahívhatatlant visszaóhajtania ! A’ gyorsan menő időből, mintegy sebes folyó vízből meríteni sietett, tudván hogy az elsuhant óra mint a’ lefutott hab, vissza többé egy sem tér, és hogy csak azt ragadtuk meg az időből, mellyben hasznost, vagy maradandót munkáltunk, nem fél hogy a’ hiúságra vesztegetett számtalan órák kárhoztassák az Ítélet’ napján. Alig van a’ minek emlékezete megnyugtatóbb örömmel boldogít- m, mint az, hogy lefolyt időnket jól használtuk, valamint keveset mutathatsz olly szerencsést, ki már az érett korban is elrepült napjait vissza ne kívánná, igy
