Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

140

országot, mind poklot kebelünkbe szállít a’ Lelkiisme- rét’ hatalma. Miként teremhet ugyan egy fa éltető ’s ölő gyümölcsöket, mint önthet egy kútfő édes és keserű vizeket, vagy tulajdonképen szólva, miként boldogít, ’s csap földhöz bennünket ugyan egy hatalom: halld meg beszédem folytában. —

I.

Hangzik mindenikünk’ belsejében’ egy szó, melly mintegy tolmácsa lévén az isteni akaratnak, meghatározza a’ jót, szintúgy a’ roszat is ha a’ jót elfogadtuk ’s követtük, jutalmat nyerünk tőle; ha pedig megcsalatkozva a’ tetsző jó’ színétől, mellyet gyakran ölt magára a’ gonosz, a’ roszat választottuk, mint a’ lidércz utá n futók posványba süppednek, büntetést csap fejünkhöz. Lélek az, melly igy szól hozzánk, ’s mikor tetteinket megítéli, lelkiismeretté lesz bennünk. Hallatja szavát tüstént mihelyt az ébredő okosság elkezd törvényt adni,— mint két testvérek együtt indulnak munkálni, együtt állapodnak meg, mint két fáklyák egyszerre gyuládnak világra, egyszerre alszik-ki világuk. Érti ezt a’ szót mindenki , idő’, hely’, nemzet’ műveltség’ külömbsége nélkül, — nem némúl ez el sem a’ rongyos köntös, sem a’ bibor palást alatt, szól az szintúgy a’ müveit agyú tudóshoz, mint a’ buta fejű pór-néphez. Int a’ jóra, visz- szatart a’ gonosztól, cselekedeteinket bírálva jutalmazza — bünteti. Melly erősen dobog a’ szív a’ vétekre fölgyuladt kebelben, mikor az ember a’ tiltott tárgyat hatalmába hajtani készül, — ’s minél inkább közelít ennek birtokához, annál erősebben verdesi az intésre érzéketlen mellét. Micsoda ez, hanem ha a’ léleknek a’ tilalmastól vissza rettentő fenyegetése ? Innét lett kétségen kívül, hogy a’ régiek a’ természet szavára hallgatva, a’ lelket, mellyet már ma közönségesen a’ fejben vélünk a’ szivbe hely- heztették, a) ’3 ugyan ezért a’ törvényeket is, mellyea) lt Zsoit.