Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

141

két tulajdonképen okosságunk ad, a’ szívbe írottaknak gondolták, a)

Félelemmel tölt-el akárkit is hatalmastól jött fenyegetés , itt is hasonló következése van annak. — Nyomba követi viszont vagy inkább együtt jár az ijedtséggel a’ megzavarodás, melly miatt kiütődvén mintegy szokott állásából az ész’ ’s ennek tehetségei foglalatosságaikat tévesztvén, szükségesképen jön az: hogy az igy megzavart ember csak rendetlenül tesz mindent. Remegnek az ajkak, akadozik a’nyelv, melly a’ jól ismert igazság helyett hazugságot akar szólani, reszket a’ kéz, mikor a’más tulajdonát álnokúl, orozva birtokába keríti, a’ tántorgó lábak, a’ biczegő inait egyenetlen lépésökkcl késleltetik a’ gonosz szándékhoz való jutást. Sőt megvakítja a’ félelem a’ szemeket is, innét a’ diák nyelvben a* vak félelem —* coe- cus timor — ’s még mind ezek előtt az értelmet sűrű köddel borítja, mikor pedig egyszer az értelem befellegzik nem csuda ha a’ sötétben egyéb tehetségink kotlának! — De bár melly zavarba jöttek is a’ megdöbbent emberben, az ész’ tehetségei, a’ test’ erei: még is kirebegi a’ nyelv a’ hamis vádat, — eltakarítják a’ kezek a’ megkívánt idegen jószágot ’s elvánczorognak a’ lábak is, hová a’ vétkes indulat’ heve ragadja ezeket, húzza a’ szivet. Még is nem történik-e meg, hogy az igazság’ ereje leköti a’ hamis tanubizonyság-tételre emelkedett nyelvet, és egy pil- lanlatnyi szelídebb érzés visszatéríti a’ gonoszt, midőn már átkozott szándékának végrehajtására indult? Nem olvashatni-e a’költők’rajzolataikban— sőt nem valósult-e még az is, hogy előbb kiesett a’ mezitelen fegyver a’ gyilkos kezéből, mint sem azt a’ bosszúállás vérével fóst- hette volna, hunyászkodván a’ fölingerlett vérengzés’ dühe a’ lélek menydörgő szavára?

Nem ez az intő lelkiismeret volt-e az a’ jó genius, kit némellyek hajdan az emberben képzeltek, ’s mellya) Mózes V k. 30; 14.—Rom. 2, 17.