Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

118

ló“ beleharapott a’ tilos gyíimölesbe, hogy megnyíljanak szemei; és akkor látta, hogy mezitlen, magával jót tehet- len, szerencsétlenült ember i — Mi lehet már ezen élesen sajgó sebünkre hathatósb balzsam, mint gyengeségeink’, és gyarlóságainknak kötelességbeli szigorú önvizsgálat u- lán való nem csak megismerésük, hanem pirító megvallá- suk is, a’ gyónásban. Bizonyára ködös Ítéletünket főként szenvedelmeinkbe mámorulttunkkor föleleveníleni, lelki szemeinket bátran önkeblünkbe mereszteni, annak minden redőjén keresztül hatni, s’ végre magunkba térve pirulva önmagunk elébe lesütni, csalt a’ gyónás sürget, tanít, segít, kénszerit. Úgy van. Csak itt némul el, vagy bizonyára elnémítatik, ezen ezer fortélyú fölpörösünk, ki önbirói-szé- künk előtt soha el nem veszti ügyét, csak itt kéntelen önfejére ítéletet hozni, és elismerni kárhozatosságát, úgy, hogy ha az alázatosság gyökere minden erénynek, sokkal inkább az a’ gyónás ; mert ez az alázatosságé is.

így szorít a’ gyónás nem csak legsarkalatosabb kötelességünk teljesítésére, hanem annak nehézségei’ és gátjai elhárításában is hathatósan segít, és érleli fáradozásink gyürmölcseit. 1 —

Nem kevésbé veszedelmesek, sőt veszedelmesebbek az önszeretetnél, annak korcs fajzatai : —

a) A’tág lelkiismeret (mint az iskola nevezi conscientia laxa). Az önszeretet, t. i. ha annale idejében meg nem orvosoltatik, eleinte ugyan az apróbb, később a’ nagyobb vétkeket, is mentegeti, szépítgeti, végre pedig tökéletes hidegséget szül az erkölcsi törvény iránt, mellyct erkölcsi hanyagságnak ( indifferentismus moralis ) nevezhetni. Ez már csalt azt tartja véteknek, ’s altkorának, mit ’s mekkorának mutatja azt lelkiismeretének behomályosult áltükre. Innét csak egy lépés van hátra a’ léleltiismeretlenséghez.

b) 'A’ második túlság a’ szorult lelkiismeret (conscientia anxia, scrupulosa) mellyet erkölcsi bigottismusnak nevezhetni. Ezt az önszeretet a’ jámborkodás’ képében szüli, szüntelen való furdalás’ és minden kicsinységben fönalta-