Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

113

le?— És ha mindent meg tett is az 'ember, mit cselekedett egyebet, mint a’ mivel tartozott? Hol, miben lehessen itt a’ vétség engesztelő érdem-fölösleg? én ugyan nem látom ! — És vajmi nem maga okozta-e magának kiki megtérése’ nehézségeit ? nem maga eresztette-e meg a’ féket indulatinak? nem maga nevelte-e azokat szenvedelmekké ? nem ön maga fegyverez te - e föl kedves szokásait maga ellen? mi természetesebb tehát, mint hogy tartozzék elviselni bajai*, ’s elgördíteni utjából azon gátokat, mellye- ket maga vetett magának.

De ha semmi sem állana is meg az eddig mondottakból : elég a’ fölvett állítás’ dugába döntésére csak azt észre venni; hogy mig az ember ember marad, lehetetlen a’ bölcs’ tanácsát elfogadni, és fönséges ideálját valósítani; mert tökéletes megigazúlás a’ halandóság’ testében, habár lehető volna is, de tartós aligha lehet; közönséges pedig (fájdalom ! a’ mint mindennap tapasztaljuk ) még kevésbé : mind ez pedig a_’ kérdésben forgó tanács’ foganatos követésére mulhatlanul szükséges.

Könnyebben akarta megoldani, vagy inkább kettévágni a’ csomót Barth, igy okoskodván: Az Isten végtelen jóság, kit meg nem bánthatni; végtelen kegyesség, ki a’ természetes büntetésekkel is megelégszik.

De erre rövideden csali azt lehet felelni: az Isten végtelen szent is, végtelen igaz is, nem merő jóság, és kegyesség. Nem lehet ugyan őt úgy megbántani, hogy berzenkedjék, boszúljon mint az emberek; de azért az erény, és vétek iránt nem lehet egykedvű; ezt büntetni, azt szükségkép’ jutalmaznia kell. Hogy megelégszik a’ természeti büntetésekkel, mondva van, de nem meg is mutatva, hogy a’ természeti büntetés elmek elégtelenségüket az erkölcsi törvény’ szentségének megőrzésére, ’s gya- kor aránytalanságukat az elkövetett vétkekkel ne is említsem.

Hol vagyunk tehát ismét? nemde a’ hol voltunk ?— azaz : nem találhatunk ki a’ tömkelegből, nem segíthetünk

8