Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

m magunkon; ha csak vagy czélunkat, és Istenünket meg nem tagadjuk, vagy föl nem teszszük hogy van még Í3 mód, melylyel mégkérlelhessük sorsunkat intéző Istenün­ket. — Úgy de tehát minő ? hol van, miben áll ezen mód? Erre minthogy már az ész elnémult, magának a’ bírónak, a’ megsértett Istenségnek kell felelni. Igen is ő felelt is. O! megfoghatlan jóság! Te felelsz, Te azt feleled: „Úgy szerettem a’világot, hogy egy szülöttemet adnám érette.“ Isteni személy volt tehát csalt képes méltólag eleget tenni bűneinkért, ’s megengesztelni megbántott Atyánkat. Igen is a’ szolgai formába öltözött, és halálig engedelmes Isten­ember Jézus Krisztus, a’ mi Megváltónk, ő mutatta-be az Atyának a’ kereszt’ oltárán, a’ világot váltó áldozatot, ő törlötte-el tulajdon szentséges vérével az ellenünk irt ha­lálos Ítéletet, ő szerezte-vissza örök örökségünket, mellyből Ádámmal mindnyájan kiestünk, ismét utat nyitván Atyánkhoz. Mit mond erre az ész? Tűnődik, okoskodik, ’s meg­feszíti minden erejét, de utóbb még is csali kénytelenítet- ve vallja magát, valami helyettes (vicaria) elégtétel’ elfoga­dására. Megtaglalja tehát ezen ajánlott helyettes elégté­telt, ha valljon megfelel-e minden kéreményeinek (po­stulatis) mellyeket szükségleg megkíván benne, hogy meg- nyughassék végtére. Mit kérdez tehát először az ész? azt, hogy önként történt-e ezen helyettes elégtétel fölvállalása ? — A’ Kije­lentés igennel válaszol; mert hatalma volt Jézus Krisztus­nak letenni lelkét, és ismét fölvenni ; mivel maga magától tette-le, és senki sem vette-el tőle, hanem egyedül hoz­zánk való határtalan szeretete birta rá. — Másodszor azt kérdi az ész: nem tartozott-e ma­gáért is elégtétellel az eleget tevő? A’Kijelentés ismét igennel felel; mert nem volt csalás szájában, a’ ki nyil­ván fölszólílá ellenségeit: kifog engem bűnről vádolni?l Harmadszor azt kérdi: szerzett-e ezen eleget tévő annyi érdem - fölösleget (superabundantiam meritorum) melly

Next

/
Thumbnails
Contents