Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
112 hatja, — de valójában csak azon ember (személy) maradt, ki előbb vala ; Ha tehát az ezelőtt bűnös : de már megtért ember ugyan azon egy személy, minthogy a’ vétség, és érdem csak személyt illethet: valóságos, hogy nem különben nyomja őt előbbi vétkei’ terhe, mint új élete’ erényei érdemesíteni látszanak. Ha már ez igy van : hogyan lehet a’ megtért Isten előtt olly kedves, hogy egyedül jósága szerint bánjék (ha még is bánhatnék) vele, meg nem foghatni, valamint azt sem, hogyan lehet a’ megtért ember előbb jutalomra méltó, hogysem megszűnnék büntetésre méltó lenni? mert a’ fölhozott föltétel szerint az elégtétel szüntelen együtt járván a’ megtérési nehézségekkel, a’ megtérő embernek jutalomra, ’s egy’szersmind büntetésre is méltónak kellene lennie, és pedig mind addig, mig ez az ön megtagadás nem szolgálna arányos elégtételül : mert ezután tehetne csak szert tiszta érdemre : mikor fogna pedig az elégtétel az előbbi vétséggel arányo3odni? azt tartom senki sem fogja meghatározni. Tovább az elégtételül állított őnmegtagadás’ bajai, és nehézségei olly természetes, és felbonthatlan kapcsolatban vannak a’megtéréssel, millyenben az eszköz a’ czél- lal; következőleg a’ ki elakarja érni a’ czélt, szükségképen az eszközökhez is kell nyúlnia; az az: magán, bár mibe kerüljön is, erőt vennie. Ha tehát a’ megjobbulás’ kötelesség, ’s pedig mint mulhatlan föltétel, az Istennek megkérlelésére : nemde , szinte mulhatlan kötelesség a’ szenvedelmek’ legyőzése, a’ rósz szokások’ elhagyása, a’ bűnre vezető alkalmatosságok’ és veszedelmek’ elkerülése, az indulatok’ zabolázása, ’sa’ t. szóval: mulhatlan kötelesség azon óriási erőt kívánó önmegtagadás is, mellyre a’ bölcs olly különös elégtételi erőt ruházott. Mi marad- tehát fői elégtételül, midőn legszentebb kötelessége mindenkinek, nemcsak az elkövetett hibákat jókká tenni, az erkölcs’ országában okozott rendetlenségeket helyre állítani, ’s az okozott hiányokát kipótolni; hanem mindenkor, és mindenütt annyi jót is mivelni, mennyi telik tő-
