Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
109 nem fér az isteni jósággal, kiszólítani ötét a’semmiség’békés öléből, hogy ezélja’ elérhetlenségével gyötörje;—össze nem fér az isteni igazsággal őtet örökre eltaszi tani magától; mert képtelen megkcrlclni megbántott Istenét; szóval: össze nem fér egy legtökéletesebb lény’ fogatjával, miilyennek az Istent képzeljük — teremtményei’ egyik lcgreme- kebb osztályával, ’s pedig épen avval, mellyet szinte önkénynyel ruházott-föl, ’s azt vallá, hogy őn képére teremtette, illy kény szerint bánni? De minél igazabb mind ez, minél nyilvánabban ellenkezik egy bölcs teremtő’ fogatjával: annál bizonyosabb, hogy nem abban ; hanem kívüle másban kell okát keresni ezen ellenkezeteknek, ’s nem rá, hanem más valami szabadakaratú(mert csak az ollyan véthet erkölcsi értelemben ) lényre lehet, és kell is mind ezekért vetni ; illyen pedig e’ földtekén egyedül az ember. — Vessen tehát ön magára, nyomozza ön magában a’ hibát, és czéljára alkalmatlan voltának forrását?! Nem, —nincs ürügy, nincs menedék, nincs szabadulás, nincs az őn magára hagyatott embernek egyéb hátra, mint önmagát okozni, hogy any- nyira hatalmaskodik rajta a’ gyarlóság, és a’ roszra való hajlandóság szinte erőszakosan tériti-le czéljához vezető pályájáról. — De mitévő legyen tehát ? kárhoztassa ön magát, átkozza az órát, melly őt létre hozta? Nem,—-ezt nem teszi; ő inkább azon töri fejét, hogy nyugtassa, bár né- müleg is meg magát, és könnyebb végét fogván a’dolognak, talált is arra módot, de vajmi czélszerűtlent, vajmi gyalázatost, vajmi vétkeset ? Ugyan is lehet-e pirulás, nevetség, sőt gyakran borzadás nélkül olvasni, mit a’ történetek tudatnak velünk az elhunyt nemzetek’ istenengesztelő szertartásaikról, és áldozataikról? Nemde itt találjuk a’ legféktelenebb ocsmányságokat, legnevetségesb babonákat, a’ legborzasztóbb kegyetlenségeket, — véres, és pedig ember áldozatokat ?— De azt mondja valaki: Cicero, Seneca, Horácz, és más őskori bölcsek, nem csak kárhoztatták ; hanem más,
